Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)

árnyékát. Zsámboki atyával s Róberttal sétáltak akkor. Temetési menet jött szembe. Letérdeltek mind a hárman. Utána különös kéréssel fordult a kis Ottó a páterhez: - Mondjon kérem misét érte! Szegény, biztosan egy apa volt, láttam: egy gyermek ment sírva a koporsó után. - Alig pár hétre rá már ő kísérte sírva az édesapját utolsó nyugvóhelyére. Eközben szorgalmasan kellett tanulnia. A tragédia megkívánta, hogy az édes ifjúság örömei helyett, amelyből neki olyan kevés jutott, királyok és férfiak kötelességeit szenvedje végig. Károly királyra az utolsó kenetet adták fel. A királyné nagy aggódással mondotta: - Ragályos a betegség, ne jöjjenek a gyermekek a szobába! - Hozd a nagyot! - felelte a király. Azt akarom, maradjon meg egész életére emlékezetül és például, hogy egykor ő is tudja, mit kell tennie hasonló esetben a királynak és katolikus férfinek! A szertartás megkezdődött. A kis Ottót megrémítette a sötét kép. Kissé távolabb térdelt az ágytól. Apja szólította: „Jöjjön csak közelebb, ott nem lát semmit". Egészen az ágy fejéhez térdelt most a felbátorodott kisfiú, anyja mellé. Ott maradt a szentség feladásának végéig. Mély benyomást tett a kisfiúra ez az este. A nagy változás, mely apja külsején végbement, mióta utoljára látta, a lázban égő szemek, nehéz légzés, fakó sápadtság, az elkínzott arc, megrémítették. Sírva ment vissza szobájába. De előbb megcsókolta atyjának kezét. Utoljára. Azután, kint felsajgott lelkében a fájdalom: „Most megértem, hogy mit szenvedett az Isten anyja, amint az édes Megváltót a kereszten látta". Kezdett ráeszmélni, milyen szörnyű lenne, ha apja örökre eltávozna mellőle. Másnap kérdezte a király, hogy nagy hatással volt-e a szent cselekmény a gyermekre? Az igenlő válaszra megjegyezte: „Szegény kicsi, szívesen megkíméltem volna tőle, de az ő lelkének javára szolgált!"