Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)

Csak Lisszabonból közlekednek rendes ha jó járatok Madeirára. Az út két napig tart. A Dél-Afrikába menő nagy angol hajók is meg szoktak itt néha állni, de megérkezésük és Funchalban való kikötésük teljesen bizonytalan. így aztán Madeira szigete Közép-Európához egyáltalában nincs közelebb, mint az északamerikai nagy kikötők. Angliából évtizedekkel ezelőtt asztmatikus betegek nagyon látogatták Madeirát. A főidény decembertől március végéig tart, azután Funchal jóformán kihalt, idegenek alig látogatják. A tél lent a tengerparton nagyon kellemes, de a Monte-nak különösen, egészen speciális klimatikus viszonyai vannak, melyeknek a mi királyi családunk nem volt tudatában. A klíma veszélyeit nem fogták fel komolyan, óvintézkedéseket nem tettek, sőt még orvost sem ismertek! A spanyol király viszont éppen a klimatikus viszonyokra való tekintettel már ekkor azon volt, hogy Zita királyné menjen el Madeiráról. Félt attól, hogy a gyermekágyi láz veszélyes kimenetelű lehet.

41 Bár Madeira politikailag a Portugál Köztársaság birtoka, effektíve angol hatás érvényesül leginkább. Ezért akkor az volt a benyomásunk, hogy őfelsége tulajdonképpen Anglia foglya. A portugál nép és a tisztviselők mindent megtettek, hogy a király ne érezze rabságban magát. Mozgási szabadsága egyáltalában nem volt korlátozva. Ha a betegsége nem jön közbe, át is ment volna motorcsónakon egy szomszédos szigetre kirándulni. Csak IV. Károly király volt a nagykövetek tanácsa által száműzve, a család önként követte őt Madeirára. XIII. Alfonz spanyol király érdeme, hogy IV. Károly király halála után utódjára és fiára a számkivetést nem mondták ki. Funchali szokás szerint motorcsónakon jött elém Almeida gróf, akinek még Lisszabonból jeleztem táviratilag érkezésemet. Feljött a hajóra, mondta, hogy a király nagyon vár engem, tegnap meghűlt, náthás, este lázas volt, s azóta ágyban van. Jelentőség nélküli apróságoknak tűntek ezek nekem azon a ve-