Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Visszaemlékezések Károlyi Józsefre

Életünk Lequeitioban Tartózkodásunk Lequeitioban 1922 végétől 1928-ig tartott. Nem volt könnyű az élet, már csak azért is, mert az anyagiak mellett, főleg az elején, még mindig nem tudtuk volna elhagyni Spanyolországot. Csak lépésről lépésre sikerült ezeket a korlátozásokat leépíteni. Jómagam először 1927-ben tudtam pár órára más országba menni. Csak 1928-ban nyílt azután lehetőség Luxemburgba, majd később, 1929-ben Belgiumba eljutni. Ennek ellenére sok kapcsolatom volt a hazával, habár az sem volt még könnyű. Természetesen a kisantant mindent megtett, hogy ezeket megnehezítse és főleg, hogy ellenünk nyomást gyakoroljon a spanyol kormányra. De az akkor Budapesten országló rendszer is ugyanabban az irányban működött mint Benesék. Habár ezt nem merte oly nyíltan tenni, mint például a Csehszlovák Köztársaság vagy Belgrád, mert a legitimista erők számottevőek voltak az országban. Gróf Apponyi Albert vezetése alatt létezett a legitimista főtanács, melynek tagjai magyar törvényhozók voltak, mind képviselőházi mind felsőházi tagok. Itt Károlyi gróf nagyobb felelősséget vállalt. A főtanáccsal egyetértve azután átköltözött két évre Spanyolországba, hogy anyám mellett segítsen bennünket, és másrészt képviselje ott a magyar szempontokat. Örvendetes mondani, hogy az utóbbira kevesebb szükség volt, mivel nemcsak ő képviselte a magyarságot Lequeitioban, hanem a magyar bencések is, a tanárok, akik engem és testvéreimet tanítottak. Elsőrangú tanárok voltak és most is, magas korom idején, nagy hálával gondolok mindazokra, akik akkor a pannonhalmi magyar szellemet terjesztették. A napirend Lequeitioban szigorú volt. Nagyon korán reggel kezdtünk, és mivel magyar bencés papok voltak nálunk, mindig reggeli mise is volt. Azután következett az oktatás. Ahogy már mondottam, a tanárok elsőrangúak voltak, de sokat is