Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Károlyi József gróf, a politikus (Erdős Ferenc - Nyáry Zsigmond)

lem egy nagy szőttes" - mondta egy amerikai regényíró - és hozzátehetjük: azon a szövőszéken, ahol az utolsó megkoronázott magyar király és családja sorsát szőtték, ezentúl ez utóbbiak sorsfonalai és Károlyi József sorsfonala összefonódtak egymással: azzal, hogy uralkodója életének utolsó és legnehezebb szakaszában tevőlegesen és önfeláldozóan állott annak oldalára, az uralkodó politikai széljárás ellenében egy olyan kor kezdetén, amelyet az utókor talán a nagy hitehagyások korának fog nevezni. Bármennyire nem témája ennek a tanulmánynak az első világháborút követő restaurációs kísérletek története, a királyi család sorsának alakulása most már annyira összefonódott Károlyi József személyével, hogy élete ez utolsó szakaszának története nem különíthető el azoktól a bel- és külpolitikai eseményektől, amelyek Magyarország és a királyi család sorsát meghatározták az első világháború után. A történetíró - ha tárgyilagosságra törekszik - nem feledkezhet meg arról a kettős vonulatról, amely a magyar történetszemléletben mutatkozik, és amely a történetírásban és a történelem oktatásában markánsan kifejezésre jutott. Ennek - talán a nemzeti karakter folyományaképpen - erős érzelmi töltése van, és így azzal a veszéllyel jár, hogy könnyen lehet manipuláció tárgya. Ezt a két szemléletmódot kétféle politikai gondolkodás, etnikai, regionális, kulturális és vallási elemek változó súllyal, de nagy nyomatékkal alakították. A magyar közgondolkodásban a múlt század második felétől kezdve ha nem is általánosan, de túlnyomórészt - vulgárisan fogalmazva - az volt a vélemény, hogy az igaz magyar: forradalmi, esetleg republikánus, de mindenesetre meg nem alkuvó, német- (vagy ha úgy tetszik: osztrák-, illetve Habsburg-)ellenes, röviden: kuruc, míg ellenfele, aki szükségképpen mindezeknek a tulajdonságoknak az ellentétpárjával rendelkezik, a labanc. Ez a végtelenül leegyszerűsített képlet egy tollvonással kihúzza a történelemből, a közgondolkodásból, az irodalomból és a költészetből