Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

szórakozásai közé tartozott, hogy esténként vacsora után 2-3 brigádot berendelt az ebédlőbe és ott előadásokat tartott. Én, mint nem orosz, - aki különben sem értené, - felmentést kértem és kaptam. Egyszer a könyvtárban összefutottunk, éppen cseréltem, a könyvtáros meg - jót akarva - dicsért, hogy nem orosz létemre milyen szorgalmas olvasó vagyok. Ez lett a vesztem. A KVCS visszavonta a mentességem, sőt még a mások fejöblítését is végig kellett hallgatnom. A téma a forradalom története, a II. világháború, a győzelem útja, különös tekintettel Sztálin bölcs hadvezetésére. Néha egy kis politika, a dialektikus materializmus, az ember fejlődése, az osztályharcok története. Akkori ismereteimet, az akkori elmékeimet mai ismereteimmel egybevetve állíthatom, hogy nem voltak magasröptű előadások. Márciusban még javában tartotta magát a hó, amikor az esti létszámellenőrzés után nem hangzott el az oszolj vezényszó, hanem a „sapkát le!" A nevelőtiszt bejelentette, hogy Sztálin két nappal ezelőtt (!) meghalt. Jellemző a hermetikus elzártságunkra, hogy semmi hírfoszlány nem került be hozzánk a szabadoktól, akik pedig rádiót hallgattak, újságot olvastak, tehát tudhattak az eseményekről. Nagy lett az izgalom. Kis csoportok alakultak, elemezték a várható lehetőségeket. Az oroszok nagyon bizakodók lettek. Ki így - amnesztiával - ki úgy - forradalom-polgárháború -, de mindenki a szabadulás esélyét látta Sztálin halálában. Csak mi magyarok nem tudtunk már semmiben remélni. Az élet ment tovább. A temetés napján, amikor Moszkvában megkezdődött a szertartás, nekünk is meg kellett állnunk, a fűrésztelep dudája adta meg a hírt. A változás első jeleit a telepre betolató mozdonyokon láttuk. Korábban a mozdony orrán, vagy a vezérállás oldalán hatalmas Sztálin-képek meredeztek. A temetés után egy héttel eltűntek a képek. Áprilisban felnyitották a BUR-okat. A BUR egy különleges intézményt jelentett, börtönt a börtönben. A normál lágerlakók ébresztőtől a munkába menetelig, a razvodig, és este a munkából bejövettői a takarodóig szabadon közlekedhettek a lágerben. A BUR (magyarul a különleges fegyelem alatt tartott barakk) lakói ez idő alatt be voltak a barakkjukba zárva. Nem érintkezhettek a láger többi lakójával. Étkezni csak akkor mehettek, ha már kiürült az