Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Szerencsémre nagyon rövid ideig voltam ezen a munkán, mivel a főszakács megkért, menjek be egy pár éjjel segíteni, mert a segédet valami baleset érte. A múltra és a jövőre való tekintettel persze elvállaltam. A feladatot ismertem, csak az alapanyag volt más. Sózott halat kellett 10 percig főzni, utána forrón ledarálni, hogy ruganyos maradjon, kásával összegyúrni, fasírozottakat formálni és olajon egy kicsit átsütni. Ilyet sokszor csináltunk nagy halból. Most kis, 25-30 cm hosszú, fehér húsú halat kaptunk. A forró víz összerántotta a hal bőrét, ettől a hátuszonya felmerevedett és nagyon szúrt. Már ez is elég kellemetlen volt, de a dagasztás közben is megbökött egy-egy szilánk, s ez még rosszabb volt. Másnap éreztem, hogy a jobb kezem középső és gyűrűs ujja lüktet. Estére megdagadt és nagyon fájt. Megtudtam, hogy az elődömet is hasonló baleset érte. A gyengélkedőn dunsztkötést kaptam, de másnapra könyékig feldagadt a kezem, a kézfejem csupa lila lett. A következő nap reggelén két katonával feltettek az első tehervonatra és a tajsetbratszki vonal közepe táján lévő Szangorodba vittek. A Szangorodok egy komplex egészségügyi intézményt jelentett, láger jellegű, de szabadokat is gyógyítottak itt. Operáltak is ha a szükség úgy kívánta. Ide hozták a lágerterületről azokat a betegeket, akiket lágeri körülmények között nem tudtak gyógyítani, vagy operálni kellett. (Ide került korábban Horváth Gyula is, de mire az én kezelésemre sor került, Gyulát innen már kiírták.) Szibéria, Szangorodok 1952 augusztus végétől-októberig Déltájban érkeztünk Szangorodba. A katonák átadtak, azonnal az orvos elé kerültem és már vittek is a műtőbe, a szokásos fürdő fertőtlenítő vonal kihagyásával. Éterrel altattak el és még dolgoztak a kezemen, amikor magamhoz tértem és szóltam. Az orvos, - ki mint később megtudtam, angolt volt - rászólt az asszisztensre, hogy semmi gond, narkózisban beszél! Tiltakoztam, s megkérdeztem: Számoljak vagy verset mondjak?" Erre újra adhattak egy kis étert,