Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

mentség, csak magyarázat. S mivel azt is elvárták, hogy csomagoljon is nekik a szakács, bizony meg kellett dézsmálni a norma szerinti nyersanyag értékesebb részét is (hús, olaj, cukor). Amikor az eset történt, vételeztünk egy pár darab hasított birkát, s egy hordó sózott állati - vághóhídi - mellékterméket. A birkahús olyan kevés volt, hogy adagolni nem lehetett, ezért a levesbe főztük bele, s a főtt hús ledarálva szintén a levesbe került. Ilyenkor a megszokott technológia szerint a birkát negyedeltük, és a konyhaügyeletes szeme láttára beleszámoltuk a kondérban forró vízbe. Egy másik konyhás pedig a pára és a felnyitott kondértető takarásában hátulról kampóval kiemelt belőle 1-2 darabot, aranytartaléknak. A hordós „hús" vágóhídi hulladék volt. Gyomor, belek, húsnyesedék, stb. Ezeket megfőztük, ledaráltuk és kásával keverve zapikánka készült belőle. Amikor főzéshez előkészítve megmostuk az anyagot, egy furcsa formájú darab került a kezembe, egy lónak a pénisze. Kb. ekkor szólt nekem a szakács, hogy vágjak le egy pár szelet húst és olajon pirítsam meg a felügyelő számára. Szegény szakács a kilopott aranytartalékra gondolt, én meg a leletre. Szépen szeltem, pirítottam. Mikor a körjárat után visszajött a felügyelő, nekilátott enni. Rágta, rágta, de nem ment. - ,Mi az ördög ez?" - kérdezte. - „Nem tudom, " - válaszoltam, - „az ellátmányból vettem ki, itt a másik fele!" - és behoztam az egyértelműen felismerhető maradékot. Nagy ribillió támadt, nagyobb mint gondoltam. Mindehhez persze nem kellett különösebb hősiesség, hiszen tudtam, hogy a nadzor nem tehet ellenem hivatalosan semmit. Neki ugyanis szigorúan tilos volt a konyhán bármit kérnie vagy elfogadnia. Egyébként is ez a nadzor volt a legnépszerűtlenebb, ha ebben a szakmában egyáltalán lehet népszerűségről beszélni. A szakács azonban megértette velem, hogy ha ezért nem is, de számos más esetben meg tudja keseríteni - még jobban - az életünket. Ne tegyük tehát ki magunkat ennek. így aztán elváltak útjaink, s én újra minden éjjel alhattam. Nem sokkal ezután, amikor még javában állt a tél, kifogyott a teljes raktárkészlet, s már a tartalék is a végét járta. A vagon az ellátmánnyal azonban még nem érkezett meg, és senki sem tudott róla semmit. A nacsalnik prod-csaszt, a GH-főnök csökkentette a napi anyagnormát. Kenyérből még az alapnormát sem kaptuk meg,