Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

súlyos, de persze itt is joggal irritálta azokat, akiknek csak a megkurtított fejadag jutott. Az elégedetlenség persze eljutott a parancsnokhoz is. Az úgy rendezte el a dolgot, hogy utasítást adott arra, hogy naponta más-más brigád tartson konyhaügyeletet. Az ügyeletes nem lehetett pridurka, HLO-tag, brigádvezető, vagy helyettese. Az ügyelet este, vacsora kiosztásáig tartott, s a konyhaügyeletesnek széleskörű felhatalmazást adott. Mindent ellenőrizhetett és ha szabálytalanságot észlelt, figyelmeztethette a szakácsot, s ha a szakács tovább folytatta, jelenthette a belső őrség parancsnokának, a nádzirátelnek. A konyhaügyeletes természetesen nem ment ki dolgozni, a brigád erre egy rezsinapot, CSD-t kapott. Este az ügyeletes a tapasztalatait beírta az ügyeleti naplóba. Ugye milyen jól végiggondolt, demokratikus, a dolgozók észrevételét hasznosító rendelkezés? Most nézzük meg mindez hogyan érvényesült a gyakorlatban: a kisorsolt brigád kisorsolt tagja boldog, mert nagy szerencse érte, másnap nem kell dolgozni mennie. Este kimegy a szakáccsal a raktárba, vételezésre. Gondosan ellenőrizte a mérést, számolt, rakodott, cipelt. Mire visszaértek a vacsora utáni mosogatásnak is vége. ,Máradt egy pár tányévnyi kása. Mi legyen vele, - mondja az osztó szakács, - „nem ennél-e egy pár falatot?" - kérdi az ellenőrtől. Jaj dehogynem, gondolja az ellenőr, de azt kérdi: - „tényleg fölösleges ez?" „Persze", - így a szakács, - „az elődje már beírta a naplóba, hogy az előírt adagot mindenki megkapta. Hát akkor jó, de csak azért, hogy ne kelljen kidobni." A szakács meglocsolja olajjal, meghinti cukorral, s az emberünk, aki évek óta éhes, nekiáll és boldogan bevág annyit egyszerre, amennyit különben egy hét alatt kapott volna. Fáradt is, gyenge is, a jóllakás után elnyomja az álom és szerencsés helyzetben alszik reggelig. (Ha peches, vagy a gyomra gyenge, fél éjjel a latrinára jár, mert a hirtelen túlterhelést nem bírja a gyomra.) Reggel felkeltik, hogy ellenőrizze osztás előtt az étel minőségét. Megint bepakol szuszogásig, s vagy alszik, vagy fut délig. Akkor a gyengébb je már nem is tud enni. Este a szakács még kedveskedik neki egy kis ehetővel, s ügyeletesünk beírja, - ha tud oroszul írni! hogy minden rendben volt, az előírt normának megfelelő adagot mindenki megkapta. (Ha nem tud, beírja a szakács, s az ügyeletes aláírja, persze a rabszámmal együtt!) Utána emberünk boldog,