Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

zóna így halad idáig, onnan úgy tovább stb. Mikor befejezte, megkérdezte, hogy megértettük-e. A harsány ,J aszna!" válaszunk után ismét elmondta, hogy a zónát megközelíteni tilos, átlépése esetén az őr figyelmeztetés nélkül lőni fog. És ezt komolyan is vették. Az őrség abba nem szólt bele, hogy a zónán belül mit csinálunk, de harag és kímélet nélkül lelőtték azt, aki akár véletlenül, akár meggondolatlanul a zónából kilépett. A hideg beálltával az őrök részére tüzet kellett raknunk és a tüzet táplálnunk kellett egész nap. Ez a „kasztrazsog" feladata volt. A kasztrazsog a zóna és az őr tábortüze között legrövidebb útvonalon kiléphetett, persze előzetes engedély alapján. Akkor az őr elment a tűztől 5-6 m távolságra, míg a kasztrazsog lerakta a fát. Az első áldozatot, akit előttem lőtt le az őr, Tamura Sannak hívták, egykor katonatisztként szolgált a japán hadseregben. Ő kasztrazsog volt, s amikor lerakta a fát a tűz mellé, az őr elküldte oldalt egy ágért. Ezért az öreg letért a „legrövidebb útról", ami a zónába visszavezetett, és az őr lelőtte. Ez egyértelműen szándékos gyilkosság volt. De térjünk vissza a rézsű faragásához. Ehhez a munkához és ezen keresztül ehhez a lágerhez két jelentős emlékem kapcsolódik. Az egyik még a nyár végén történt. Délután megjelent a munkahelyen a nevelőtiszt, a nacsalnyik KVCS, egy százados. Összehívatta a foglyokat, elővett egy brosúrát és felolvasta, hogy Magyarországon egy veszedelmes összeesküvést lepleztek le. A vezetőjét Rajk Lászlónak hívták, társai mind a párt vezető köreibe befurakodott imperialista, titóista bérencek, ügynökök voltak. De az éberség lecsapott stb. ... stb. Az ismertetés egyértelműen a megfélemlítést szolgálta. Este magunk között kiértékeltük az esetet. Abban nem voltunk biztosak, hogy a vád valós-e vagy koholt, - nem is nagyon érdekelt -, én azonban bizonyos elégtételt éreztem, - s nemcsak én! - ugyanis engem Rajk belügyminisztersége idején, az ő tudtával szállítottak sok-sok társammal együtt a Szovjetunióba. (Be kell vallanom, hogy Rajk sorsát azóta sem és ma sem érzem igazi mártírumnak, mert lehet, hogy amiért felakasztották, abban ártatlan volt, de mint annak a kornak országos vezetője sok-sok olyat elkövetett a magyar nép ellen, amiért külön-külön rászolgált erre az ítéletre.)