Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

tuk a reggelit és két egész kenyeret normán felül. Itt is vagononként szálltunk ki, a vagonból a felszerelést (edények, hordók stb.), mint valami hozományt, magunkkal kellett vinni. Késő délutánra járt, mire a kapun belülre kerültünk. Akkor derült ki, hogy egy előzőleg teljesen üres lágert népesítettek be velünk, ahol semmi felszerelést nem találtunk, így forróvíztárolót sem. Pedig akkorra már nagyon szomjasak voltunk. Hamarosan egy tűzoltó ciszternára leltünk, tele vízzel. Nekifeküdtünk és azt ittuk. Csak amikor már jól teleszívtuk magunkat, akkor gondoltam rá, hogy ez kész fertőzés, tífusz. Szerencsére senki sem fertőződött meg. Ez északon elképzelhetetlen lett volna az ottani vízviszonyok mellett. Másnap kezdődött a brigádbesorolás. A tranzit lágerből szét lettünk osztva munkalágerekbe, ahol brigádonként szállásoltak el. Sárai Imrével egy brigádba kerültünk, ahol meglepetésünkre más magyarokkal is találkoztunk: Kovács Dodóval, Szelestei Artúrral. A Tajset-bratszki lágerterület lágereit arról nevezték el, hogy hányas km-nél helyezkedtek el. Bevallom, már egyáltalán nem emlékszem arra, hogy „lakóhelyeim" hányas km-szelvénynél voltak, de azt hiszem, hogy az teljesen lényegtelen, hogy a 40-es vagy a 110-es km-oszlop környékén történt, ami történt. Az első szibériai lágerem 1949 júniustól novemberig Tajsetba, a tranzitlágerbe történő megérkezésünkkor lajstromba vettek, megkaptuk a fogoly számunkat. Az enyém a ZS-885-ös volt. Ettől kezdve a név megszűnt, csak ellenőrzés alkalmával egyeztették a számhoz tartozó nevet, egyébként csak számról emlegettek mindenkit. A számot fel kellett varrni a ruha hátára, a nadrág elejére, s ha a számot az őr nem jól látta, nem vette át a foglyot. Az új helyen először egy nagy folyamikavics bányába kerültünk, markoló-rakodógép mellé. A vasúti síneket kellett a markoló után áthelyezni. Ugyanaz volt a feladat, mint Vorkután, csak nem szénkitermelés folyt, hanem sóder. Vasúti szerelvényeket, vertuskákat