Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Visszakerültem a 2-es sátorba. Szerencsére nem osztottak be azonnal a brigádba, így kapóra jöttem az anyaggazdásznak (prodcsasztnik) és bevitt a könyvelésbe. Mindenről kartont kellett vezetni. Prihod, raszhod, asztatka, (bevétel, kiadás, maradvány). Itt találkoztam a könyveléssel gyakorlatban először, s bár Dr. Juba professzor úrnak a Műegyetemen nem sok óráját hallgathattam, mégis tudtam úgy viselkedni, mint aki ért ehhez. Olyannyira, hogy mikor brigádba kerültem, munka után bejártam könyvelni, amiért valami kis pluszt kaptam enni, vagy szívni valót és a brigád vezetőm is kissé fékezte magát a prodcsasztnyikra való tekintettel. A tavasz hirtelen köszöntött be, az éjszaka rohamosan rövidült, a nappalok lassan egész napossá váltak. Ismét gombáztunk, leadtuk a téli ruhát és újfent CSTZ-ben jártunk. Május elején feltöltés jött a 2-es sátortelepre. Nagyon vártam az etapot, mert a gazdász hírei szerint biztos lesznek köztük magyarok, hiszen a pereszilkán sok magyart látott. Nagyon csalódtam, amikor megjött az időközben felállított harmadik sátor betelepítésére küldött etap. Sajnos, (hála Istennek!) nem volt közöttük egy magyar sem. Szommorúan kiszámoltam, hogy 1947 októbere óta már 20 hónap telt el anélkül, hogy egyetlen magyar szót is hallottam volna. Pár nap múlva általános meglepetésre egy teherautó állt meg a sátor előtt. Eddig még soha semmit nem szállítottak ide autóval. Igaz, az autó most is üres volt, csak egy levelet hozott a láger parancsnokának, Eizmann nevű századosnak. A levél öt nevet sorolt fel, köztük az enyémet is azzal, hogy ezeket a foglyokat azonnal Szedz-Vozsba kell szállítani. Hogy miért, arról nem szólt a híradás. A prodcsasztnyiktól kaptam egy egész kenyeret, egy doboz konzervet és sok jó szót búcsúzóul. Felkapaszkodtunk a platóra, kísérő nélkül (!) és fél órával a gépkocsi megérkezése után már indultunk is. Szedz-Vozsban fürdő, fertőtlenítés (nagyon ránk fért) utána le kellett adni minden öltözéket és új nyári ruházatot kaptunk. Trikót, alsónadrágot, fekete zeiget, gimnasztyorkát, és nadrágot, pufajkát, sapkát, kapcát és BAKANCSOT! valódi bakancsot és vadonatújat. Furcsa érzés volt felhúzni. Beöltözés után aláírtuk a promot lapot, és irány az elkülönítő barakk. Az már bizony nagyon tele volt. Litvánok, észtek, néhány lett, németek, kevés orosz és ukrán volt a