Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Életem e szakaszának leírásához lányaim unszolására fogtam hozzá, több mint negyven év távlatából. Bizonyos résztörténeteket ismertek, néha szóba került életem ezen időszaka, de nem szívesen és csak kevesek előtt beszéltem róla. így joggal igényelték a teljes történet megismerését. Most, hogy nagy divatja van a visszaemlékezéseknek, látom, hogy az egyformaság mellett mennyire eltérő volt az élet a lágerekben és mennyiféle volt az oda vezető út. Sokan és sokat írtak róla, de úgy érzem nem eleget. A kor nagypolitikai összefüggései eléggé ismertek, de a teljes igazság feltáráshoz szükséges, hogy minél több részlet váljék ismertté a túlélő kisemberek - sajnos ezek száma rohamosan csökken - elbeszélése alapján, hogy ezekből megismerhető legyen ennek a kornak nemcsak a története, hanem a légköre is. Nincs kinek és mines miért másként leírni, mint ahogyan történt. Sajnáltatni sem akarom magam, hiszen végtére is túléltem, s olyan élettapasztalat birtokába jutottam, ami nem adatott meg mindenkinek. Sajnos sok ezer magyar átélt hasonlót, és sok-sok ezer magyar belepusztult e tapasztalatszerzésbe! A túléléshez sokat segített az otthonról kapott indíttatásom, a marosvásárhelyi iskolám, és az a mindenre jó és mindenre vigaszt adó lágeri jelmondat, mondhatnám életbölcselet, mely alcímnek is beillene: „LEHETETT VOLNA ROSSZABB IS!"