Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

rostán kiírtak 5-6 embert (már meg lehetett csípni a feneküket) utolsó éjjel el akarták adni a pokrócaikat. Egy nagy vagány jött a sesztyorkáival, hogy elvigyék azokat. Először próbáltak rábeszélni, „bevenni a buliba", majd fenyegettek, végül dulakodásra került sor. Szerencsémre eszembe villant, hogy a barakkunk a „viski", a figyelő őrtorony közvetlen közelében van. Kirohantam és üvöltözni kezdtem, hogy: „Karául!" (őrség!) Az őrtoronyban levő katona kilőtt egy rövid sorozatot, mire felbolydult az őrszoba, rohantak be a belső őrség tagjai. Mondanom sem kell, hogy a kis tolvajkákat kapták csak el, de ami a fő, a pokrócok megmaradtak. Szeptember közepén már pártfogóim sem tudtak tartani, ment a mószerolás a KVCS-re (kulturális nevelő csoporthoz, a politikai irányítás központjához), hogy 58-as §-ú fasiszta magyar ott pofásodik, elfoglalja a helyet a még nevelhető, javítható emberek elől. Egyedül Északon III. Falatka 2.-Szedz-Vozs-Palatka 2. 1948 szeptembertől 1949 májusig Szeptember közepén etapba kerültem. A már ismert úton mentünk. Szép volt az őszi erdő, még az idő is kellemesnek tűnt. A rossz emlékű sátorra rá sem ismertünk. Mellé egy nagy és egy kisebb sátor épült konyhának ill. raktárnak. A keskeny nyomtávú sínek SzedzVozstól ideáig le voltak rakva, a szállítás már ezen ment az l-es sátorig. Itt éjszakáztunk, s másnap mentünk tovább. A 2. sz. sátorláger az l-estől kb. 10 km-re épült, de ez már készen várt, nem úgy, mint alig egy évvel korábban. Itt egy nagy sátor állt (200 személyes), egy konyha-raktár sátor, szárító földkunyhó, izolátor (fogda) földkunyhó és az őrségnek 2 zemljanka (egyik a katonai, másik a volnyáski). Este érkeztünk, az ott lévők már bejöttek a munkából. Felsorakoztunk, megszámoltak bennünket és elindultunk a szállásunkra. Majdnem összeestem, amikor megláttam, hogy