Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Mivel egyre hidegebbé vált az idő, s a szegcsinálást szabadban kellett végezni, pár alkalommal jelentkeztem a „CSTZ Üzembe" is. (A CSTZ a Cseljábinszkij Traktornij Zavod, a cseljabinszki traktorgyár rövidítése volt.) Persze nem traktorokat csináltunk, hanem a lefutott traktorköpenyeket kellett rétegeire szétszedni. Nagyon koszos és nehéz feladat volt, viszont melegben dolgoztunk és nem normára. A rétegeire szétszedett köpenyekből készültek a CSTZ-cipők. A vékony cérnás rétegből készült a felsőrész, ezt két darabból szabták ki sablonnal, a vastag futófelületi részből vágták ki a talpat. Remek újítás volt, hogy nem volt jobb és bal lábas cipő, így nem lehetett összekeverni a lábbeliket. Nagyságában is csak 3 méret létezett. Borzasztóan tönkre tudta tenni a lábat, rövid idő alatt véresre törte azt. Itt délben megkaptuk a barakki ebédet, és este a munka befejezésekor még kaptunk kásás káposztalevest is (kb. egy deciliternyi burizs kására ráöntöttek 3-4 dl-nyi káposztalevest). Bár jóllakottak sohasem voltunk, de az igazi éhséget csak később ismertem meg. Néhányszor éjszaka riasztották a barakkot. Ilyenkor mindenkinek mennie kellett, nem csak önkéntességi alapon. Nagyon sötét és nagyon hideg volt. A láger melletti fatelepre tereltek, ahová egy szerelvény rönkfát állítottak be, azt kellett kirakni. A hozzáértő törzslakókat vezényelték a vagonra, mi pereszilkások, a legurított rönköket görgettük méret szerint csoportosítva a megfelelő máglyára. Reggelig tartott a munka, - ezt kalcovkának hívták - és ezért nem járt önkéntességi pótlék. Viszont napközben nyugton hagyták a barakkot. A köztörvényesek - s erről feltétlenül említést kell tenni - egyre nagyobb szerephez jutottak a táborban, ők voltak a barakk-, a szekció-felelősök, a belső rendeszek. Itt már voltak igazi nagy vagányok is, jellegzetes simléderes micisapkában jártak. Velük az őrség, - még a katonai őrség - sem bírt, vagy talán nem is nagyon akart bírni. Naphosszat kártyáztak, s ha nem volt más tét, kinéztek valakin egy elfogadható ruhadarabot, és azt elkártyázták. A vesztes feladata volt a kis tolvajok, (a vagányok körül lebzselő sesztyorkák) közreműködésével megszerezni azt. Ha szép szóval vagy lopással nem sikerült, az erőszaktól sem riadtak vissza. A vagányok -