Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

merítést kihagyott. Nagy meglepetést okozott egy jó pár napig, hogy a felesborsó leves sűrűjében fotelen nagy szemű felesborsókat találtunk. Először csak lenyelegettük, míg rá nem jöttünk, hogy az nem felesborsó, hanem pörköletlen kávé. Mire a balangyorokon (a leveskihordó házimunkásokat hívták így) keresztül az információ eljutott a konyháig, addigra több zsák pörköletlen kávét főzött meg a szakács. Sétálni naponta vittek bennünket. Az udvaron negyed óráig lehettünk szabad levegőn. Az egyik sétáról befele jövet a régiek megmutatták azt a tizedest, aki a kivégzéseket hajtotta végre, tarkólövéssel. Fiatal, 22-25 év körüli sovány, kirgiz kinézésű ember volt, május elseje óta munkanélküli. Augusztus elején megindult a suttogás: etap (fogolyszállítás) lesz. Ezt a balanda-hírt, (moslék hír volt, a meg nem erősített információk gyűjtőneve) az erősítette, hogy sűrűsödtek a motozások a cellákban. Közben Gyula és én elkészítettük az üzenetet. Én az egyik fürdés után a szétment zoknim helyett kaptam egy pár rózsaszín kapcát. Gyulának volt egy fehér törölközője, abból cérnát húztunk és egy szeg segítségével kivarrtuk az üzenetet: ÉRTESÍTSÉK BORDI IMRÉT, HOGY FIUKAT MOST VISZIK A SZOVJETUNIÓBA. CÍM: BÉKÉS, KISPINCE U. 15. Hasonló szövegű üzenetet varrt ki Gyula is. A többiek nem csináltak és velünk is komoly vitáik voltak. Különösen Lászay alezredesnek, aki úgy gondolta, hogy ha megtalálják motozáskor, az mindenkinek kellemetlen lehet. Ezért különösen nagy izgalmat okozott minden smon (cellamotozás). Úgy képzeltük, hogy az üzenetet majd valahogy kidobjuk a vonatból és nagyon reméltük, hogy eredményes híradás lesz. Bíztunk a jó szándékú emberekben.