Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Április 29-én délelőtt felvezettek az emeletre. Nem a kihallgató szobába vittek, hanem egy nagy helyiségbe, amelynek közepén egy nagy asztal állt, jobbra-balra egy-egy kisebb, s a nagy asztal előtt egy szék. Ha jól emlékszem, ez volt a teljes berendezés. A nagy asztal mögött hárman ültek, középen egy tiszt, kétoldalt egy-egy karót nyelt kiskatona. Az egyik kis asztalnál Filin őrnagy, a másiknál egy ismeretlen tiszt. Leültettek a székre, mellettem állt a felvezető katona és a tolmács. Filin őrnagy felolvasta az utolsó találkozásunkkor felvett emlékezetes jegyzőkönyvet. A tolmács csak annyit mondott: „Te tudod, már elmondtam neked egyszer, nem mondom újra" Amikor Filin befejezte a felolvasást, a középen ülő tiszt, a hadbíró, megkérdezte, van-e mondanivalóm. Az ujjam sajgott, lüktetett, figyelmeztetett arra, hogy ne legyen. Kivezettek a folyosóra. Néhány perces várakozás után visszakísértek. Akkor már nem ülhettem le, a bíróság is felállt, a tiszt hosszan beszélt, a tolmács ennyit fordított: „58. §9., 10., 11. pontja miatt le leszel lőve. Érted?" Majd megszólalt az idegen tiszt, és egy pár szót mondott, amit a tolmács így fordított: „Te fiatal vagy, kegyelmet kér neked." Visszavezettek, de már a belső, az elítéltek cellájába vittek. A társaim kérdezték mi újság, de én beszélni is alig tudtam. Az oroszok fő kérdése az volt: „Milyen paragrafus?" Mikor mondtam, hogy 58-as, nagyon csóválták a fejüket. Éreztem, hogy valami baj van. De még mindig nagyon bíztam abban, hogy valahol biztos rájönnek, hogy tévedés van. 29-én és 30-án mindenki megkapta az ítéletet. A srác, - aki mindenre köpött - 10 évet kapott, mindenki más, - az oroszok is halálos ítéletet. Május 5-e hétfő volt. Délelőtt jött a felvezető katona. Míg zörgött a zárral, elszorult a torkunk. Kit visznek és miért. Addigra ugyanis már elvitték a két druszámat. Molnár urat és két katonát. Állítólag végrehajtották rajtuk az ítéletet. A felvezető mindenkit kiparancsolt, kivéve a „10 éves" srácot. Fölvezettek bennünket az emeletre, a nagy szobába, ahol az ítéletet kihirdették. Most csak a nagy asztal volt bent. Bennünket felsorakoztattak az asztal előtt, és egy magas rangú tiszt, tele kitüntetésekkel, felolvasott valamit. Reszketett a térdem, gondolom a többieké is. A tolmács fordítani kezdett: >y

A 30. szabad május tiszteletére Sztálin generalisszimusz az összes halálos íteletet eltörölte, és azt kegyelemből 25 évi