Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

teljes igaz őszinteséggel sírta el, hogy mit akarnak még, hiszen már elvitték! Az igazság az, hogy kb. 2-3-szor még keresték Zoltánt az egyetemen, de talán két héten belül abbahagyták és tudtommal soha többé nem érdeklődtek utána... Pár hét múlva életjelt adott, megírta rokona nevét és koordinátáit. Az 1946/47. tanév II. félévét Marosi Zoltán számára abszolváltuk [t.i. Székely Panyi (Sándor) Lipták Marci (Feri) és én.] Rajzait, házi feladatait megcsináltuk, beadtuk, a katalógusokon ügyesen aláhamisítottuk a nevét, a félévi aláírásokat... maradéktalanul begyűjtöttük számára, sőt kereskedelmi és váltójogból sikeres (írásbeli) vizsgát is tettem helyette - számára. így történt, hogy amikor 1948 nyarán rábeszéltük, hogy előmerészkedhet, a mérnökfakultás III. félévére iratkozhatott be... S tettük ezt főként azért, mert úgy éreztük, igazságtalanság a sorstól, hogy egyesek (mi) relatív nyugalomban egyetemre járhatunk, miközben nem bűnös barátaink (ti) ettől a lehetőségtől megfosztattak, - nem is beszélve a már eltűntként meggyászolt Bordi Imréről... " Barátaim bizonyosan tudták, amit tettek, veszélyes lehet. A mi elhurcolásunk az ő megfélelmítésükre is szolgált. De ők azt tették, amit szívük, lelkiismeretük diktált. Ilyen volt Varga Laci, ilyenek voltak a barátok. De nem mind! 1953-ban, amikor megjöttem, akadt, aki átment az utca túloldalára, volt, aki kényszeredett udvariassággal igyekzett „lerázni", egy anyuka pedig - akiknél korábban megkülönböztetetten szívesen látott és hívott vendég voltam, - a viszontlátás feletti örömének hangsúlyozása mellett megkért, hogy többet ne menjek hozzájuk látogatóba. E tapasztalatok alapján nem is nagyon jelentkeztem, nem nagyon kerestem a régi ismerősöket. 1953 decemberében levelet kaptam: „Hosszú kerülő úton megtudtam, hogy hazajöttél! Miben segíthetek?" Feladó: Varga László, ő volt az egyetlen! De kanyarodjunk vissza a történethez. 1947. április 12-i letartóztatásom után az épület alagsorába vezettek. Rövid folyosójáról 3 ajtó nyílt. Később megtudtam, hogy ott volt a WC. A második ajtót nyitották ki, belöktek, majd rámzárták az ajtót. A félhomályban alig láttam a társakat. ,JCi vagy? Miért hoztak be? Van cigarettád? Mikor fogtak el? Mi újság odakinn?" Záporoztak a kérdések. Gyors ismerkedés következett: Czuna Ferenc tornatanár Debrecenből. Kászoni (?)