Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Kedden visszamentünk a békési évfolyamtársaimmal Pestre. Szerdán táviratot kaptam édesapámtól a következő szöveggel: „Öcsikét a régi szállásáról keresték Békéscsabáról." Mivel nekem más szállásom nem volt Békéscsabán, mint az internáló táborban és az oroszoknál, mindjárt megértettem miről van szó. Másnap egy barátom keresett fel, aki aznap jött fel Békésről, és levelet hozott édesapámtól. A levélben az állt, hogy az oroszok kerestek. Szüleim közölték velük, hogy Pesten vagyok. Megkérdezték a címemet, mire ők egy fals címet adtak meg. így a jelenlegi címemet nem tudják. Édesapám azt tanácsolta, vegyem fontolóra, nem lenne-e célszerű elbújni valahol, ahol rokonok vannak (Berhida, Magyaratád, Lovászpatona). Ha úgy érzem, próbáljak disszidálni, s az ehhez szükséges pénzt a rokonok előlegezzék meg, Ők majd megadják. Vigyázzak magamra, a végső döntést rámbízzák. Haditanácsot ültünk. Mivel a pesti címemet nem ismerik, nyilvánvaló, hogy az egyetemen fognak keresni. Mi lenne, ha beteget jelentenék? így, ha ott keresnek, a nyilvántartásból majd kiderül, hogy nem vagyok elérhető. Szállásadómat kérdeztem, szerezne-e nekem orvosi igazolást, melyet beküldenénk az egyetemre. Én persze bejárnék, a fontos, hogy a nyilvántartásból töröljenek. Házigazdám azonnal készségesen segített. Megígérte, hogy megszerzi az igazolást még aznap. Erre a felesége megjegyezte: ,JEz csupán egy gyermekes, - bár érthető - félelem. Mi okuk lehetne bántani? Meg volt rá a lehetőségük, megtehették volna, kezükben voltál 5 hétig." Majd még hozzátette: „különben is a nemzetközi jog és a Genfi Egyezmény értelmében semmi bajod nem lehet." Ezzel a téma lekerült a napirendről. Pénteken levelet kaptam B. Évától. Pár sorát kívülről tudom, fogságom alatt sokszor idéztem magamnak, ^intyus! Rossz érzésem van, aggódom! Kérlek vigyázz magadra, ha valami bajod lesz, nem tudom mi lesz velem."