Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

innátok-e tejet?" Örömmel megköszöntük, és már mentem is a köcsögért, amit az ajtó elé tett. Elvettem, megköszöntem, és indultam vissza társaimhoz, amikor a menyecske utánam szólt: „Várjál, tedd le, liguska (béka)." Értelmetlen pofával engedelmeskedtem, elléptem, ő természetes mozdulattal kioldotta a köcsög nyakán lévő madzagot, melynek a másik vége a köcsögbe lógott. Kihúzta, melynek végén egy jó tenyérnyi méretű béka rúgkapált. Kérdésemre megmagyarázta, hogy így nem savanyodik meg a tej, mert a béka állandóan kavarja. S bár gyerekkoromban Békésföldváron ásott kútból ittuk a vizet és a néphit szerint a jó vizű kútban van csak béka, - de abban van - elment az étvágyam a tejtől. Miután elfogyott a tej, elmeséltem nekik a történetet, s akkor ők érezhették úgy magukat, mint én régebben a nacsalnik kutyája után. A belső élete is másként szerveződött ezeknek a lágereknek, mint az északiaknak. Komoly katonás rend és fegyelem uralkodott. Nem mondom, akadtak itt is kísérletek egyesek részéről, hogy blatnojszerepet játsszanak, de ezeknek nemigen volt „társadalmi hátterük". Egy ilyen jelölt nagyon sokat megengedett magának, egyre követelőzőbb lett, és némi besúgással is igyekezett a pozícióját erősíteni. S mivel a szép szó nem használt, a sokadik erőszakos cselekedete után kimondták rá az ítéletet és éjjel törölközővel megfojtották. Ezekben a lágerekben rendkívül élénk volt a KVCS tevékenysége. Abban reménykedtek, hogy talán innen is sikerül új ügyek szálait felderíteni. A KVCS tulajdonképpen kulturális és nevelő csoportot jelentett, de a nevelőtiszt inkább elhárítóként tevékenykedett mint nevelőként. Igyekeztek besúgóhálózatot is kiépíteni és nem mindig siker nélkül. Ha kiderült valakiről, hogy a KVCS embere, azt előbb-utóbb halálos baleset érte. A gyanakvás légkörét nehezen lehetett elviselni. Sok veterán kommunista is volt közöttünk (köztük nagyon sok igazi nagybetűs EMBER), s ezek szépen szervezték a láger belső életét. De itt sem tudtak megszabadulni attól, hogy a bizalmatlanság légkörét ne teremtsék meg. Ez is nagyban közrejátszott abban, hogy itt a lágerek hangulatát nehezebben viseltük, mint északon. Ott az éhség és a hideg volt az egyetlen téma. Más szinte nem is érdekelte az embert. Itt a körülmények eltértek az ottaniaktól. Bár mindig éhesek voltunk, de az éhhalál nem fenyegetett.