Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

ezerszer felidéztem. Abban nem lehetett csalódni. Sőt minél többször éltem végig gondolatban, annál szebbé vált. Négy évvel ezelőtt, ezen az úton félelmek és remények között utaztunk. Vajon milyen lesz Szibéria? Hamarosan megismertük. Egy egészen más világ volt. Ezt a területet, mely Tajset és Bratszk között terül el, egy 200 km hosszú és átlag 15-20 km széles sávon, különlegesen elzárt lágerkörzetté alakították ki. A célnak megfelelt, hiszen a két város között hagyományos település egyetlen egy sem akadt. Korábban japán hadifogolytáborok álltak itt, japán hadifoglyok építették fel őket, egységes típustervek alapján. A vezetés szelleme nagyjából egységes volt, bármelyik lágerbe kerültünk is. Az egyes lágerek egymástól 5-15 km távolságra épültek, főként a vasút mellett, de jobbra-balra mélységben tagozódva is létrehoztak lágereket. Ezek egymással összeköttetésben álltak, egy szökési kísérlet esetén az egész területet mozgósítani tudták. A cél a teljes, hermetikus elzárás a külvilágtól. Hogy ez mennyire sikerült, Sztálin halálával kapcsolatban említettem. A szibériai lágerek, és mi is sokkal erősebben őrzöttek voltunk mint északon. Az ott meglévő 3 m magas palánkkerítésen túl, itt kívül-belül 3 m-es felgereblyézett zóna húzódott, szögesdróttal kerítve. De sok szabadnapunk ráment a zóna gereblyézésére! Az őrtornyok is sűrűbben álltak mint északon. Az őrséget ellenünk vadították, éppúgy mint a kutyáikat. Két kutyás emlékem is van:egy fogoly csontot szerzett a konyhán, s miután leszopogatta, odadobta a kutyának. A kutya felkapta és rágni kezdte, mire a gazdája, a kutyás őr azonnal lelőtte a kutyáját. Ha fogolytól elfogad valamit a kutya, az már megbízhatatlan vallották. A másik eset munkából való bevonulás közben történt. Az egyik társunk valamit meglátott a földön, lehajolt, hogy fölvegye. (Ez szigorúan tilos volt, erre minden induláskor figyelmeztettek!) A kutyás éppen mellette haladt, és ráengedte az állatot. A többieknek feküdjöt vezényeltek, és elengedték a másik kutyát is. A két kutya ott tépte szét a szerencsétlent talán 10 méterre tőlem. Láttam, ahogy az arcát marta szét a kutya. A kutyát nagyon szeretem, de a németjuhásztól, - bár elismerem okosságát és jó tulajdonságait, máig is iszonyodom.