Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A 2. magyar hadsereg helyzete a szovjet téli offenzíva megindulása után
További események ebben az időszakban. A 2. magyar hadsereg tájékozottsága A 2. magyar hadsereg-parancsnokság tájékozottsága a nagy hadműveleti helyzetről korlátozott volt. Miután a német nyári offenzíva elején egy német vezérkari tiszt fontos hadműveleti iratokkal szovjet fogságba esett, amelyekből az ellenség kihámozhatta a német támadás tervét és célkitűzéseit, Hitler elrendelte, hogy a jövőben minden magasabb parancsnokság csak annyit tudhat meg a legfelsőbb vezetés terveiből és szándékaiból, amennyire okvetlen szüksége lehet. Ennek megfelelően a Heeresgruppe B annyira szűkszavú helyzetközléseket adott, hogy a hadsereg-parancsnokság nem tudott eligazodni, még kevésbé helyes ítéletet alkotni. Még kevésbé voltak tájékoztatva a hadtestparancsnokok a hadsereg-parancsnokság terveiről és szándékairól. A hadosztályparancsnokok pedig úgyszólván semmit sem tudhattak meg a hadsereg-parancsnokság terveiből, sem pedig az ellenség helyzetéről, csupán a saját arcvonal előtti helyzetet ismerték. A hadosztály-parancsnokságok semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak a sztálingrádi csatáról, a 6. német hadsereg bekerítéséről, de még arról sem, hogy a 2. magyar hadsereg déli szomszédjának, az olasz 8. hadseregnek védőállását az ellenség december 16-án áttörte, az olasz hadsereg zöme a következő napokban visszavonult, sőt megfutott. A hadsereg-parancsnokságnak viszont tudatára kellett ébrednie annak, hogy sor kerülhet a 2. magyar hadsereg elleni támadásra is. Azt is tudnia kellett, hogy meglévő erőivel a hadsereg a túlerejű ellenséges támadással szemben nem tud helytállni. Gondolkodnia kellett azon is, mi történik, ha a védőket az ellenséges támadás kiveti állásukból? Például mozgó védelembe kell átmenni! Hova lehet visszavonulni? Hol lehet hátrább megkapaszkodni? Lehet-e hátsóbb védőállást kiépíteni? Feltétlenül szükséges lett volna, hogy a hadsereg-parancsnokság megbeszéléseket tartson a hadosztály- és hadtestparancsnokokkal (térképen, terepasztalon), amelyek során kiderülhetett volna, miként látják azok a védelem lehetőségét, ellenálló erejét, a csapat morálját. Semmi sem történt ebben a tekintetben. A hadsereg-parancsnokságnak csak az volt a feladata, hogy feltétlen kitartson a védőállásban, ahonnan Hitler parancsa értelmében egy lépést sem szabad hátrálni, még kevésbé hátra tekinteni.
