Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A 2. magyar hadsereg harcai a Don menti szovjet hídfők felszámolásáért

összekötő törzset, amely később „Der deutsche General bei der kgl. ung. 2. Armeeoberkommando" nevet kapta. Vezetője Witzleben vezérőrnagy, vezérkari főnöke Wartburg vezérkari alezredes volt. Minden magyar hadtest és könnyű hadosztály-parancsnokság mellé kirendeltek egy kisebb német összekötő törzset is. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy a német intézkedéseket továbbítsák, és a magyar parancsnokságok kéréseit a felsőbb szerveknél jelentsék. Azonfelül az összekötő törzseknek bizalmas utasításuk is volt, nevezetesen a magyar parancsnokságok és csapatok tevékenységét figyelemmel kísérni, beleértve a csapatok harckészségét, morálját és hangulatát is. A 2. magyar hadsereg harcai a Don menti szovjet hídfők felszámolásáért Az ellenség, miután felismerte a német támadás tervét és szándékát, erőinek zömét hátravezette a Don mögé, s csak erős utóvédekkel fejtett ki szívós ellenállást. Előrelátóan, a Don nyugati partján hídfőket képezett: a 2. magyar hadsereg arcvonala előtt nem kevesebbet, mint hármat: Uriv, Korotojak és Scsucsje helységeknél. A 2. magyar hadsereg legelső feladata lett ezeknek a hídfőknek az elfoglalása. 1942. július 18-án indult meg az első támadás az urivi hídfő ellen. Az 1. páncéloshadosztályt menetből vetették be a 7. könnyű hadosztály részeivel együtt. A terep szinte áttekinthetetlen volt, részben mocsaras, részben erdővel borítva. Magas fű, vetés, gaz, napraforgótáblák, gyümölcsfák akadályozták a látást, tájékozódást. Az ellenségnek viszont kitűnő volt a rejtőzési lehetősége. A támadás kisebb veszteségek árán tért nyert ugyan az Uriv előtti mocsaras terepig, azonban a csapatok elmulasztották átfésülni a már elfoglalt területet. A támadás folyamán mutatkozott meg először az ellátószolgálat rossz működése. Az 1. páncéloshadosztálynak elfogyott az üzemanyaga. Miután a hadsereg-parancsnokságnak sem volt készlete, a páncéloshadosztály arra kényszerült, hogy gépjárműveinek nagy részét Sztarij Oszkolban visszahagyja. Gépkocsizó lövészdandára ezért gyorsaságát és átütő erejét nem tudta kihasználni. 1942. augusztus 10-én hajnalban indult meg a második támadás az urivi hídfő elfoglalására, amelyet a 20. könnyű hadosztály és az 1. páncéloshadosztály hajtottak végre. Az élen támadó 23/11. zászlóalj túl előre húzódott, s ezért (a korlátozott látás miatt) a saját tüzérségi