Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Előzmények

vonalat nem lehetett tovább tartani. Ezért Hoth vezérezredes páncéloshadserege délnyugat felé, Kotyelnyikovón át kitört, és megakadályozta az ellenség áttörését Rosztov felé. 1943. január közepéig a 4. német páncéloshadsereg (az erősítések beérkezése után) a Szal és Manies folyókra támaszkodva szabadon tartotta a Kaukázusból visszavonuló 1. német páncéloshadsereg útját. A 3. román hadsereg kiesése után a Heeresgruppe Don frontjának közepét csak gyenge riadóegységek (főleg a hadtápban összeszedett emberek) tartották. Röviddel karácsony előtt (december 16-án) szovjet nagy támadás indult az olasz 8. hadsereg doni védőállása ellen. Az olasz csapatok nem tudtak ellenállni a túlerőnek. Két gyaloghadosztály az áttörés után pánikszerűen özönlött hátra. Megszakadt az összeköttetés a Heeresgruppe Don és a Heeresgruppe B között. A széles résen át az ellenség akadálytalanul nyomulhatott előre Harkov irányába. A Heeresgruppe B-nek csupán egy intakt hadtest (a 3. hegyi- és a 304. gyaloghadosztály) állt rendelkezésére Millerovónál. Ehhez.csatlakoztak a szétugrasztott német és olasz csapatrészek és riadó-zászlóaljak. Ezek képezték az Armeeabteilung Fretter-Pico-t, (Fretter-Pico hadműveleti csoport), amelyet a Heeresgruppe Don-nak rendeltek alá. Közben a Heeresgruppe B-t újabb katasztrófa érte: 1943. január 12-én a szovjet 40. hadsereg, a 3. harckocsihadsereg és a 6. hadsereg áttörte a 2. magyar hadsereg és az olasz Alpini hadtest doni védőállását Voronyezstől délre. Itt épp oly gyenge ellenállásra találtak, mint a másik két szövetséges hadseregnél. A fátyolszerűen vékony, mélység nélküli védőállás tarthatatlan volt a súlypontokon túlerővel rendelkező ellenséges csapatokkal szemben. Az újabb áttörés veszélyeztette a német 2. hadsereg jobbszárnyát is. Ez a hadsereg éppúgy nem tudott ellenállni a szovjet túlerőnek, mint a szövetséges hadseregek. A német 2. hadsereget az ellenség bekerítette, de január 30-án hét hadosztályával kitört nyugat felé. A hadsereg zöme meg tudott menekülni, de nehézfegyvereit és tüzérségét elvesztette, s a visszavonulás után nem volt többé harcképes. A 2. német hadsereg megmenekülését nagyrészt annak köszönhette, hogy a jobbszárnyához csatlakozó magyar III. hadtestet ennek a hadseregnek rendelték alá, s azt utó vedként vetették harcba a német csapatok visszavonulásának fedezésére. Ezekben a harcokban, német vezetés alatt a magyar III. hadtestnek az a sors jutott, hogy telje-