Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Előzmények
sem adott. Sorsa megpecsételődött. 1943. január elején az ellenség koncentrált támadást intézett a körülzárt 6. német hadsereg ellen. Az ellátás kimaradt vagy elégtelennek bizonyult. A harcok, az éhség, a betegségek, a zord tél megtizedelték a védőket. Január 31-én Paulus tábornagy törzsével együtt megadta magát. Február 2-án megszűntek a harcok Sztálingrádban. Közel 100000 ember kerül fogságba. Ugyanannyi halt meg sebesülés, betegség, fagyás, éhség, öngyilkosság következtében. A sztálingrádi katasztrófa fordulópontot jelentett a hadjáratban. De még nem döntötte el a háborút. Még mindig volt lehetőség, ha nem is a győzelemre, de arra, hogy a szovjet a háború végén ne Berlinben, hanem a Visztulánál álljon. Hitler céltalanul feláldozta a 6. német hadsereget. Nem akadt egyetlen hadseregcsoport-parancsnok sem, aki saját felelősségére intézkedett volna Hitler parancsai ellen, cselekvésének minden konzekvenciájával. A Führer visszaélt a csapat bizalmával és engedelmességével. A nemzeti szocializmus árulást követett el a katonákkal szemben. Ez a tény a fogságban életbenmaradottak közül sokakat vitt a „Nationalkomitee des Freies Deutschlands" 63 soraiba, amit a Szovjetunió bomlasztó szándékkal hozott létre kommunista német emigránsok közreműködésével. Hitler patetikusan kijelentette, hogy Sztálingrádért egyedül ő vállalja a felelősséget. Visszavonulás a Kaukázusból 1943. januárjában A sztálingrárdi katasztrófa után új védelmi frontot kellett felépíteni. Az ellenség támadási célja Rosztov volt. Ha ezt eléri, a Kaukázusban álló Heeresgruppe A elveszett. Szinte érett gyümölcsként hullana a szovjet hadsereg kezébe. Az OKH hiába javasolta ismételten Hitlernek a Heeresgruppe A visszavételét, pedig ez volt az egyetlen intakt erő a déli szárnyon. Hitler azonban hallani sem akart a visszavonulásról. Minden áron tartani akarta a Kaukázust. Később, többszöri ingadozás után és a szárazföldi erők vezérkara főnökének erélyes sürgetésére 1942. december 28-án végre beleegyezett a Heeresgruppe A visszavonulásaba. 64 A csapatok elhagyták kiépített állásaikat. 1943. január 10-én elérték a Kuma folyót. Az ellenség lassan követte a visszavonulókat. A veszteségek nőttek. Sok volt a fagyás. Volt csapat, amelynek csak egynegyed állománya maradt meg. Az üzemanyag- és lőszerellátás
