Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Előzmények

hadsereg két szárnyán nem volt többé saját arcvonal. Mi sem akadályozta az ellenséget, hogy összezárkózzék a 6. német hadsereg mögött. November 22-én a szovjet 51. és 5. harckocsihadsereg egymással érintkezésbe kerültek Kalácsnál. Ezzel a 6. német hadsereget bekerítették. A csapatok felismerték a helyzet súlyosságát. Egyidejűleg ellátási nehézségek léptek fel. Lőszer, üzemanyag hiányzott. Betegek és sebesültek elszállítása megakadt. A 6. német hadsereg harcereje kereken 250000 fő, 100 harckocsi, 1800 löveg, 10000 gépjármű volt. Ezek ellátásához napi 600 t utánszállítás kellett. A körülzárt gyűrű kiterjedése elérte a 25 kilométert. Kísérlet a 6. német hadsereg felmentésére A 6. német hadsereg felmentése érdekében gyors rendszabályokat kellett tenni. Mind a 6. német hadsereg-parancsnokság, mind a Heeresgruppe B, valamint az OKH és OKW keresték a legjobb megoldást a 6. német hadsereg megmentésére. Egyben küzdeni kellett Hitler despotikus önkénye ellen is, aki a saját elgondolásához ragaszkodott, és szembehelyezkedett a katonai vezetőkkel. Itt megmutatkozott a nagy szakadék a Führer és a Wehrmacht hadseregeinek parancsnokai között. Az ellentétek miatt gyors intézkedés nem volt lehetséges; értékes idő veszett el, s később már nem volt lehetőség hatásos megoldásra. A 6. német hadsereg-parancsnokság átlátva a helyzet súlyosságát, arra a meggyőződésre jutott, hogy a legjobb megoldás a kitörés. Ezen a nézeten voltak az alárendelt magasabb parancsnokok is. A hadseregnek csak hat napra volt ellátása. A további utánpótlás csak légi úton történhetett. A hadseregparancsnok, Paulus vezérezredes úgy határozott, hogy csak felsőbb parancsra cselekszik, vagyis parancsot vár a kitörésre. A kitörést a 6. hadseregnek saját erejéből kellett végrehajtania, mivel a Heeresgruppe B-nek már nem volt tartaléka. November 23-án a Heeresgruppe B jelentette a helyzetet az OKHnak, s javasolta a kitörést annak ellenére, hogy az súlyos veszteségekkel járhat. Saját felelősségére a Heeresgruppe B parancsnoka, Weichs vezérezredes nem merte a kitörést elrendelni, annyira elfojtották már a hadseregcsoport-parancsnokok önállóságát. November 27-én megalakult a Heeresgruppe Don, Manstein vezértábornagy parancsnoksága alatt. Alárendelték neki a 4. német páncéloshadsereget, a 6. német hadsereget és a 3. és 4. román hadsereg