Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Előzmények
erők álltak, de keleten a Sztálingrádi Front 6 erős hadserege 55 állt Gordov altábornagy parancsnoksága alatt. A Heeresgruppe A által elfoglalandó terület már Ázsiához tartozott, kiterjedt sztyeppékkel, észak-dél irányban folyó vizekkel, kevés ivóvízzel. A hőmérséklet 40 Celsius-fokig emelkedett. Homokviharok, sztyeppe-égés, zivatarok, árvizek sem voltak ritkák. Az utak szélesek és porosak. Gyakran több oszlop menetelhetett egymás mellett. Kevés a lakott helység; régebben nomádok lakták a vidéket. Nyugaton a növényzet virágzó, míg kelet felé a táj sós sivatagba ment át. A sztyeppe végén terül el mintegy 1000 km hosszúságban és 150 km mélységben a Kaukázus, nehezen járható 5000 m magas hegycsúcsaival és csak három járható szorosával. A titoktartásra való tekintettel a csapatokat nem tájékoztatták az általános helyzetről és a feladatokról. Még a hadtestparancsnokok sem ismerhették teljesen a célt; még kevésbé a hadosztályparancsnokok. A gyalogság nagy porfelhőben napi 50 km-t is megtett a forró nyári hőségben. Legtöbbet a lovak szenvedtek a vízhiány miatt. Az üzemanyag mindig szűkös volt. Jelszó: elvenni az ellenségtől. Élénk légi tevékenység. A harcok a gyenge ellenség ellen folytak (utóvédek, tengerészgyalogság, kozákok, lövészek). A szokatlan vidéken különleges harcmódra volt szükség, amire a csapatokat nem képezték ki. Hegyi lábbeli nem volt. A hosszú köpeny akadályozta a menetet. A kerekes tábori konyha alig tudta követni a csapatot. Napokig nem lehetett ivóvízhez jutni. Lőszerpótlást, sebesültek elszállítását csak málhásállatokkal lehetett megoldani. Csak a Volkswagen és a terepjáró motorkerékpár vált be. A sok nehézség miatt az előnyomulás lassan haladt előre. Július 23-án a 3. páncéloshadosztály átkelt a Szal folyón és 29-én elérte a Manicsot, amely megduzzadva 1200 m széles folyó. Rohamcsónakokon történt átkelés után harcok közepette folyt az előnyomulás Vorosilovszk felé. Ebben a helyzetben, július 31-én az OKH elvette a Heeresgruppe A harcerejének egyharmadát: a 4. páncéloshadsereget alárendelte a Heeresgruppe B-nek a Sztálingrád elleni támadáshoz. A Heeresgruppe A ilyetén meggyengítése folytán a keleti irányban megszabott feladat megoldhatatlanná lett. A jobbszárny még halad előre: augusztus 3-án elérte a Kubán folyót és Krasznodart a nagy olajfinomítókkal, augusztus 9-én pedig Majkopot. Az első szovjet olajvidék ezzel német kézre került. A világ felfigyelt erre a német sikerre. De mindez értéktelen. Nagy tüzek jelezték, hogy az összes olajkutat, szállítóberendezést, olajtárolókat és finomítókat alaposan megrongálták. Hónapokig tarthat, amíg újra használhatók lesznek.
