Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Előzmények

Tyimosenko marsall, a szovjet Délnyugati-Front parancsnoka, majd 1942. július 12-e és 22-e között az újonnan alakult Sztálingrádi Fronté, parancsában elrendelte, hogy a fő cél a németeknek minél nagyobb veszteségeket okozni. Legfontosabb a saját erő és a zárt front megőrzése. Támadást, ellenlökést akkor kell végrehajtani, amikor az ellenséget a térség mélyébe csaltuk és szétszórtuk; amikor ellátása megakad, főleg télen. A szovjet vezetés céltudatosan és hatásosan keresztezte a német terveket. A szovjet vezetésnek nagy segítségére volt a Heeresgruppe Süd hadműveleti tervének ismerete: júniusban a 23. német páncéloshadosztály első vezérkari tisztjét Storch repülőgépével lelőtték a szovjet vonalak mögött. A nála talált fontos iratokból megtudták a német hadműveleti tervet. Ezért Tyimosenko marsall súlypontját áthelyezte a német offenzíva északi szárnyára, ahol a 40. szovjet hadsereg zöme állt 10 lövészhadosztállyal és 7 harckocsidandárral. Ezek feladatul kapták a Voronyezs felé irányuló német támadás késleltetését, Voronyezs városának tartását, s ezáltal a front többi részének időt biztosítani a tervszerű kitéréshez a Don mögé. Bár a szovjet kitérés néhol zavarokkal járt és meneküléssé fajult, a német vezetés hibái, időbeni mulasztásai (kis katlanok képzése), a támadási irányok változtatása, a Voronyezsre irányuló támadás, a rosztovi léglökés mégis lehetővé tették az ellenállást és a főerők kitérését. Nagy szigorral tudták csak a visszavonulásokat rendezetten végrehajtani; megtépázott hadosztályokból is a legrövidebb idő alatt harcképes kötelékeket tudtak szervezni. Sztálin július 28-án kiadott napiparancsában

54 utalt a helyzet súlyosságára, s arra, hogy a Volgánál és a Kaukázusnál tovább visszavonulás nincs, mert minden további hátrálás a véget jelentené. A parancs hatását néhány hét múlva már érezhették a német csapatok. Ugyanakkor a moszkvai rádió erélyesen követelte a nyugati szövetségesektől a második front megnyitását. Ilyen volt az ellenség helyzete, amikor a Heeresgruppe A és a Heeresgruppe B nekilendültek, hogy Sztálingrádot és a Kaukázust egyidejűleg elfoglalják. A szovjet hadseregek a sikeres visszavonulás után súllyal Sztálingrádnál, részekkel Asztrahány előtt és a keleti Kaukázusban álltak, elszánva, hogy Sztálin parancsát végrehajtsák. Ebből az lehetett a következtetés, hogy a bolsevizmus 25 év alatt gyökeret vert a Szovjetunió népeiben. A szovjet volt a megtámadott, s a „Haza" fogalmát újból népszerűvé tették. A szovjet katonát ez is ösztö-