Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Előzmények

Tyimosenko marsall, a szovjet Délnyugati-Front parancsnoka, majd 1942. július 12-e és 22-e között az újonnan alakult Sztálingrádi Fronté, parancsában elrendelte, hogy a fő cél a németeknek minél nagyobb veszteségeket okozni. Legfontosabb a saját erő és a zárt front megőrzése. Támadást, ellenlökést akkor kell végrehajtani, ami­kor az ellenséget a térség mélyébe csaltuk és szétszórtuk; amikor ellá­tása megakad, főleg télen. A szovjet vezetés céltudatosan és hatásosan keresztezte a német terveket. A szovjet vezetésnek nagy segítségére volt a Heeresgruppe Süd hadműveleti tervének ismerete: júniusban a 23. német páncéloshad­osztály első vezérkari tisztjét Storch repülőgépével lelőtték a szovjet vonalak mögött. A nála talált fontos iratokból megtudták a német hadműveleti tervet. Ezért Tyimosenko marsall súlypontját áthelyezte a német offenzíva északi szárnyára, ahol a 40. szovjet hadsereg zöme állt 10 lövészhadosztállyal és 7 harckocsidandárral. Ezek feladatul kapták a Voronyezs felé irányuló német támadás késleltetését, Voro­nyezs városának tartását, s ezáltal a front többi részének időt biztosí­tani a tervszerű kitéréshez a Don mögé. Bár a szovjet kitérés néhol zavarokkal járt és meneküléssé fajult, a német vezetés hibái, időbeni mulasztásai (kis katlanok képzése), a támadási irányok változtatása, a Voronyezsre irányuló támadás, a rosz­tovi léglökés mégis lehetővé tették az ellenállást és a főerők kitérését. Nagy szigorral tudták csak a visszavonulásokat rendezetten végrehaj­tani; megtépázott hadosztályokból is a legrövidebb idő alatt harcké­pes kötelékeket tudtak szervezni. Sztálin július 28-án kiadott napiparancsában 54 utalt a helyzet sú­lyosságára, s arra, hogy a Volgánál és a Kaukázusnál tovább visszavo­nulás nincs, mert minden további hátrálás a véget jelentené. A pa­rancs hatását néhány hét múlva már érezhették a német csapatok. Ugyanakkor a moszkvai rádió erélyesen követelte a nyugati szövetsé­gesektől a második front megnyitását. Ilyen volt az ellenség helyzete, amikor a Heeresgruppe A és a Hee­resgruppe B nekilendültek, hogy Sztálingrádot és a Kaukázust egyi­dejűleg elfoglalják. A szovjet hadseregek a sikeres visszavonulás után súllyal Sztálingrádnál, részekkel Asztrahány előtt és a keleti Kauká­zusban álltak, elszánva, hogy Sztálin parancsát végrehajtsák. Ebből az lehetett a következtetés, hogy a bolsevizmus 25 év alatt gyökeret vert a Szovjetunió népeiben. A szovjet volt a megtámadott, s a „Haza" fogalmát újból népszerűvé tették. A szovjet katonát ez is ösztö-

Next

/
Thumbnails
Contents