Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Függelék
lyen más cél szolgálata (akár egyéni, akár országos méretű), múló szempontok; forrásanyag hiánya, illetve attól elzártság; végezetül: az átélő szubjektív szempontjai, különös tekintettel a hiúságra, nem utolsósorban pedig az a körülmény, hogy történeti távlat szükséges a tárgyilagossághoz, viszont az a 25-30 év (mint minimum) nem múlik el nyomtalanul a visszaemlékező fölött. Mármost: ha ebből a szempontból nézzük a doni kérdésről eddig napvilágot látott műveket, nyilvánvalóan be lehet sorolni az előbb említett okok miatt hitelesnek nem tekinthetők közé a legtöbbet. Ne hidd, hogy nem láttam meg a Te művedben a legjobb szándékot. De hát, magad is írod, hogy ha nem átélő írja a hadtörténelmet, az akkor jogos, ha alapos kutatómunkával kezdi. Laci, sajnos, ez esetben alapos kutatómunkát csak akkor végezhetnél, ha felmennél a Várba, a Hadtörténelmi Levéltárba. Ami ugyanis a német forrásmunkákat illeti, arról jobb nem beszélni. Merem remélni, hogy megérjük azt az időt is, amikor a Nyugatra szakadt honfitársaim is hozzáférhetnek az itteni levéltári anyaghoz. Lehet, hogy már ma is mód van rá? Nem tudom. Ha akarod, utánanézek. Megint csak hangsúlyozom: még az alapos kutatómunka és a kitűnő szaktudás ellenére sincsen biztosíték arra, hogy bizonyos eseményeket minden szempontból helyesen tudjunk megítélni, ha nem ismerjük az egyed lelkiállapotát, az azt esetleg olyan mértékben befolyásoló dolgokat, amelyek révén meg kell érteni -ha helyeselni nem is- bizonyos hibák elkövetését. A tábornok is, a vezérkari főnök is -sajnos!- gyarló ember, idegrendszere emberi, nem pedig valami elvontan ideálisan erős. A hadtörténelem (utókor) rendszerint ilyen tényezők ismeretének hiányában szokott bírálatot tartani. Még valami a kutatómunkáról: ha a történetíró már eleve megfellebbezhetetlen véleményt alkot (bármi okból is), akkor rendszerint a kutatása során ehhez a véleményhez keres alátámasztást. így esik meg, hogy a forrásokból nem mindent merít. Ehhez az „első tévedésemhez" tehát: nagyon is örvendek, ha írnak hadtörténelmet, de a tévedéseket annál is inkább észre kell vennem, mert -ha hiszed, ha nem- átéltem a valóságot. Lássuk a második tévedésemet. Erről már az előbb megmondtam, hogy mi a valóság. Most csak anynyit teszek hozzá, hogy volt az események idején 2-3 nap (1943. 1.16., 17., 18.), amikor mind Jány, mind Kovács Gyula gyakorlatilag kiesett a vezetésből, mert idegösszeomlásban szenvedtek. Ezt Te aligha tudhatod, mert nem írtuk be a naplóba, gondolom, Kovács Gyula is szí-