Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Függelék
küldeni, ami azonban a vasúti helyzet miatt késett, ráadásul, a kirakókörzet 300 km-es hátrahelyezése következtében, elhúzódott gyalogmeneteket tett szükségessé. December közepéig elhúzódott. Ekkor már számolt a hadsereg-parancsnokság a bármikor bekövetkezhető ellenséges támadással, ezért reménytelen küzdelmet folytatott a hátországi vezérkari főnökséggel (személy szerint Bajnóczy vezérezredessel) 11 ^ fegyvertelenség, a kiképzetlenség miatt, és főleg amiatt, hogy ilyen módon nem lehet vállalni a kockázatot a fegyvertelenek arcvonalba vitelével. Harcoltunk egyrészt fegyverekért, másrészt azért, hogy ne tegyük ki magunkat annak a veszélynek, hogy a szovjet beletámad a váltásba. Ami -a kiváló kémhálózata folytán- várható volt. Ami a Zsigmondy elmarasztalást illeti a hátsóbb állások ki nem építése miatt: nem mulasztás, se nem német ellenintézkedés miatt maradt el. Egyszerűen: a hadsereg 208 km kiterjedése folytán az arcvonalban olyan fátyolszerű volt a felállítás, annyira kevés volt az ember ahhoz, hogy a legelső vonal szolgálatát ellása és az első vonalat erődítse, hogy sem idő, sem ember nem jutott egy második állás kiépítésére. Nem szólva az erődítési anyaghiányról. Zsigmondy csatlakozik a többi íróhoz, amikor úgy állítja be, hogy Jány „megtiltotta" a visszavonulást. Nem engedte meg, ez tény, mert nem volt rá felhatalmazva, de ahogyan ez meg van fogalmazva, teljesen az a látszat, hogy Jány fafejűsége volt a döntő. És, hogy Witzleben német volta ellenére is, javasolta a hadsereg visszavételét, hogy végül is a Heeresgruppe B volt merészebb (a „Handeln je nach der Lage" - a helyzetnek megfelelően cselekedni- alapján). Nincs elegendő hely itt, hogy erről részletesebben tájékoztassam Zsigmondyt. A filmben elmondtam. És, majd le is írom egyszer, ha élek. 120 A Cramer hadtestről hiányos a beszámoló. Papiros adatokon alapul. A valóság egészen más volt. Lényeg: valóságban hadosztályt jelentett az 1. magyar páncéloshadosztály, a 168. német hadosztály, amelyek addig a magyar hadsereg kötelékébe tartoztak, mint hadseregtartalék, olyan elhelyezésben, amely megfelelt volna, akár az urivi, akár a scsucsjei hídfőből jön a támadás. Nem jelentett hadosztályt a 26. német hadosztály elnevezés, bármennyire is úgy tüntették fel. Nem volt teljes hadosztály, sem létszámban, sem felszerelés tekintetében. A német 700. páncéloskötelék a szovjet (T-34) harckocsikkal szemben teljesen tehetetlen rohamlövegekből (T-38) állt, hihetetlen rövid idő alatt ki is lőtték, 4 kivételével az összesét. Itt arról volt szó, ezt
