Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A III. hadtest a doni csatában
A III. hadtestparancsnokság megmaradt tagjainak utólagos harcjelentéseiből az alábbiakat idézem: „... a legtöbb nehézséget a németek okozták. Általában az úton való mozgást ott sem engedték meg, ahol ez a menetüket nem zavarta volna. Szánokat, hátaslovakat, fogatokat, fegyvereket erőszakkal elvettek. Ahol ellenszegülés volt, ott fegyvert is használtak. A községekben a szállásaikból kidobták a magyarokat, illetve ahol németek voltak elszállásolva, ott a magyarokat nem engedték be. Ahol magyarok jelentek meg, gyakran a legdurvábban gyalázták a magyar nemzetet és a honvédséget... Olim községben egy német vezérkari őrnagy parancsot olvasott fel a németeknek, amelyben elrendelik, hogy a magyar csapatokat hadifogolyként kell kezelni. Mindezeket a túlkapásokat elsősorban a VII. német hadtest legénysége és altisztjei követték el". Kern Károly vezérkari százados jelentéséből: „Kiegészítések a Deseő-csoport harctudósításához címmel: ... A csapatok a dermesztő hidegben kint álldogáltak a szánok mellett... Siebert csoport törzséből egy százados kereste a hadtestparancsnokot, rendreutasító hangon követelte, hogy a törzs azonnal hagyja el az utat... A község (Olim) tele volt részben rendezett, részben szétugrasztott német alakulatokkal; úgyhogy a németek önző, nem egyszer brutális magatartása miatt szobába bemenni lehetetlen volt és így a hdt.pk. és szűkebb törzsének pár tisztje csak a község első házának fedett előterébe, azaz istállójába tudott bejutni... a legnagyobb rendetlenségben lévő német oszlopok.. .német vonatalakulatok pánikszerűen igyekeztek előre... Órákat töltöttünk el éjjel (német) kórház keresésével, ahonnan végül is sebesültjeinket visszairányították a rep. tér felé, hol a szánokon kellett a sebesülteket otthagyni azzal, hogy rep. gépen szállítják el őket. De a szörnyű hidegben az elszállítást kevés érte meg, mert közben megfagytak... Sok ember, különösen az előző napok fáradalmai és nehézségei következtében, férőhely hiányában az utcán ülve vagy falnak támaszkodva megfagyott... a házak tele voltak szétugrasztott és erőszakoskodó német csapatokkal, amelyek a legkellemetlenebbek voltak. Erőszakoskodásaik és rablásaik... a magyar csapatokkal szemben is minden elképzelést felülmúltak. Szánunkat, távcsöveinket, pisztolyainkat nem egyszer fegyverrel kellett megvédeni... Mind gyakrabban találkoztunk olyan magyarokkal, kik jelentették, hogy javaikat, szánukat a németek elvették, arról sebesültjeiket ledobták és otthagyták..."
