Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A III. hadtest a doni csatában

Az előzőekből már tudjuk, hogy Siebert vezérőrnagy január 15-én azt a parancsot adta a magyar III. hadtest parancsnokának, hogy Szemigyeszjátszkoje, Kocsatovka, Parnicsnij, Rudkino vonalban január 28-ig tartson ki. Ez azt a célt szolgálta, hogy lehetővé váljék a voronyezsi hídfő tervszerű kiürítése. Siebert csoportosított ugyan német kötelékeket déli oldalának biztosítására, de ezeket nem rendelte alá a magyar III. hadtest parancsnokának. A kirendelt német kötelékek nem is vették figyelembe a III. hadtest helyzetét. Minden jel arra mutatott, hogy ezek nem is az ellenség térnyerését voltak hivatottak megakadályozni, hanem inkább a magyar csapatok visszavonulását meggátolni. Ilyen eljárást a németek másutt, más szövetségessel szemben is alkalmaztak, amivel kimutatták bizalmatlanságukat a szövetségessel szemben, egyben mélyen sértették annak önérzetét. Aláásták az egymás iránti bizalmat. Január 31-én a III. hadtestparancsnokságnál és a csapatoknál keserű hangulat uralkodott a német vezetés és Siebert vezérőrnagy sorozatos bántó fellépése miatt. A német tábornoknál már január 15-én megmutatkozott a magyarokkal szembeni bizalmatlansága, és sértő fellépése a III. hadtest parancsnokával szemben. Megígérte, hogy január 23-án felváltja a magyar csapatokat, illetve erősítéseket küld. Ebből nem lett semmi. A Siebert hadtestcsoportnak az Olim völgyébe történő visszavonulásakor a III. hadtestet rendelte ki utóvédnek. Siebert vezérőrnagy sértő és megalázó magatartása a III. hadtest parancsnokával és csapataival szemben gyorsan átterjedt a neki alárendelt tisztekre, sőt a német legénységre is, aminek következményei a sorozatos túlkapások, önkényes és erőszakos fellépések lettek. A németek bajtársiatlan, rosszindulatú, sértő és megalázó magatartása a magyarokkal szemben az Olim folyó elérésekor már szinte nyílt ellenségeskedéssé fajult. Turovo község elhagyása után a magyarok például el sem szállásolhattak. Az éjszakát a szabadban töltötték, de még tüzet sem gyújthattak. Még gróf Stomm vezérőrnagyot sem engedték fedél alá. A III. hadtestparancsnok lábai megfagytak, a fogságban később mindkettőt amputálni kellett. Mintha Sztálingrádért és a német arcvonal katasztrófájáért a magyarokat (és a szövetségeseket) tették volna felelőssé. A német katonai személyek brutális fellépései és túlkapásai miatt a 2. magyar hadsereg-parancsnokság kénytelen volt felsőbb német helyen panaszt tenni és tiltakozni. Január 31-én a németek a III. hadtest parancsnokát hamis tájékoztatással félrevezették. Azt közölték vele, hogy az Olim völgy északi