Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata
csolta egyik alsó lábszárát. A rögtönzött operáció után a vezérőrnagy másnap meghalt. A XXIV. páncéloshadtest parancsnokságát a hadtest vezérkari főnöke, Heidkámper vezérkari ezredes vette át. (A rangidős tábornok egyébként Schlemmer vezérőrnagy volt, aki nem vehette át a hadtest parancsnokságát, mert idegösszeomlást kapott). Eibl vezérőrnagy halálának körülményeit az OKH kivizsgáltatta. Valószínűnek látszott, hogy egy elkeseredett olasz katona dobta a kézigránátot. A folyón történt átkelés után, a további előnyomulás súlyos harcok közepette folyt. Helyenként az ellenség a menetoszlopokat szétszakította, de az erélyes parancsnokoknak sikerült a rendet újból helyreállítani. Január 21-én estig a két hadtest csapatai -mintegy 20-25 ezer fő- együtt voltak Limarjev és Georgijevszkije között. Zömük az éjszakát a szabadban töltötte. A 2. magyar hadsereg szétszórtan visszavonuló részei ez idő alatt meg tudtak kapaszkodni az Oszkol völgyében, azonban látszott előre, hogy ez nem lesz tartós védelem. A Heeresgruppe B parancsnoka, Weichs vezérezredes az OKH-hoz tett felterjesztésében vázolta a valóságos helyzetet, amelynek lényege a következő volt: a Heeresgruppe B arcvonalát a nagy személyi és anyagi veszteségek miatt tartani már nem lehet. Az erőviszonyok kedvezőtlen alakulása folytán a Heeresgruppe B helyzetét megszilárdítani már nem tudja. Az ellenség előretörését nyugati irányban a meglévő erőkkel a Heeresgruppe B nem tudja feltartóztatni. A német 2. hadsereget kétoldali átkarolás fenyegeti. Azonnali döntést kér, főleg a német 2. hadsereget illetően, amely még mindig részeivel a voronyezsi hídfőben tartózkodik. Ez a felterjesztés már elkésett. Még egy azonnali intézkedés sem tudott volna a Heeresgruppe B helyzetén gyökeresen változtatni. Feltűnt, hogy csak a német 2. hadseregért aggódott Weichs. A 2. magyar hadsereg megmentése érdekében semmit sem tett, amikor az ellenséges túlerő kivetette védőállásaiból. 1943. január 22. 10 óra 8 perckor a 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke, Kovács Gyula vezérőrnagy az alábbiakat jelentette távbeszélőn a Honvéd Vezérkar főnöke hadműveleti osztálynak. Ennek lényege: „a magyar hadsereg zöme ma estével, a IV. és VII. hadtest maradványait is beleértve mind az Oszkoltól nyugatra, azaz az Oszkol völgyében lesz. A III. hadtest valószínűleg még 3 hétig a 2. német hadseregnél marad.