Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A szerző előszava

vertnek hirdetett Vörös Hadsereg 1942. november 19-én ellentámadásba ment át; bekerítette és megsemmisítette Sztálingrádban a német 6. hadsereget. Folytatásképp felgöngyölítette az olasz 8. hadsereg és a 2. magyar hadsereg által tartott doni védőállásokat. A német vereség ekkor oly nagy volt, hogy az egész német keleti arcvonalnak vissza kellett vonulnia oda, ahonnan az 1942. évi hadjárat megindult. A 2. magyar hadsereget a hitleri német hadvezetés megoldhatatlan feladat elé állította: olyan széles védelmi kiterjedést szabott meg számára, amelyet saját erejével megvédeni nem tudott. Emellett a doni csata idején és azt megelőzően is, tőle minden támogatást és erősítést megvont. A doni csatában elszenvedett magyar vereség fájdalmas volt ugyan, viszont ez a csata csupán egy epizódja volt a II. világháborúnak, ha számba vesszük az utána bekövetkezett sorozatos német vereségeket, amelyek a hitleri német haderő végleges vereségéhez és összeomlásához vezettek. Visszaidézve az egykori időket, rá kell mutatnom arra is, hogy a német háborús propaganda, a valóságot meghamisítva, még a vereségeket is félgyőzelemként kürtölte világgá. Hitler soha nem ismerte be saját hadvezetési hibáit és tévedéseit. Kudarc vagy vereség esetén mindig bűnbakot keresett. Jelen esetben a 2. magyar hadsereg lett a bűnbak. Ennek eredményeképp a félrevezetett és megtévesztett német csapatok és alakulatok a magyar csapatokkal szemben sokszor barátságtalanul, brutálisan, sőt helyenként ellenségesen viseltettek, a német magyar fegyver barátság szégyenére. A 2. magyar hadsereg vereségéért Hitlert és hadvezetését idézem a történelem ítélőszéke elé, mint felelőst. De nem hallgathatom el a legfelsőbb magyar poütikai és katonai vezetés felelősségét sem, ami abban nyilvánult meg, hogy kirendelt a keleti frontra egy korszerűtlen fegyverzetű és hiányos kiképzésű hadsereget, amely nem volt arra felkészítve, hogy egy nagyhatalom korszerű haderejével eredményesen szembeszálljon. A magyar kormány elmulasztotta a Német Birodalmat államközi egyezménnyel kötelezni arra, hogy a 2. magyar hadsereget a német haderő fegyverzeti színvonalára egészítse ki. Ugyancsak Magyarország kormányzója és a Honvéd Vezérkar főnöke felelős a következőkért: 1942. december 24-én Hitler levélben felkérte Magyarország kormányzóját, hogy a maga részéről is parancsolja meg a 2. magyar hadseregnek a végsőkig való kitartást a doni védőállásokban, amint ő azt már korábban elrendelte. Hitler kérésének megfelelően a kormányzó a Honvéd Vezérkar főnöke útján megparancsolta a 2. magyar hadseregnek a Don partján a végső-