Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

foglalt. A harckocsik tovább nyomultak a védőállás mélységébe. Délután a lövészdandár délnyugat felé tört előre, és estig elérte Nyikolszkij keletet. A balszárny kelet felé, Mihajlovszkijig tört előre. A középső támadó csoport (309. lövészhadosztály) 7 óra 45 perckor betört a 48/III. zászlóalj védőállásába. Súlyos harc keletkezett, amelybe a 12. könnyű hadosztály tartaléka is beavatkozott. Túl gyengének bizonyult a túlerővel szemben, s nem tudta az eredeti helyzetet visszaállítani. Délelőtt folyamán a 48. gyalogezredet szétverték. A 12. könnyű hadosztály parancsnoka (Solymossy vezérőrnagy) erősítést kért a VII. hadtest parancsnokától, mire megjelent 3 zuhanóbombázó, lefékezte a támadást, de többet elérni nem tudott. A 48. gyalogezred maradványai közben visszavonultak a védőállás mélyébe, ahová erősítésül beérkezett az 54/11. zászlóalj és az 559. német páncélvadászosztály egy százada, hogy az ellenséges támadást felfogják. Elkeseredett harcokra került sor, de 13 óráig a védők ellenállása a Vaszmoje Marta kolhoz környékén megtört. Délután fél háromkor a Vorosilov nevét viselő harckocsiezred Petrovszkajáig tört előre, ahol a 12. könnyű hadosztály parancsnokának harcálláspontja volt. A meglepetésszerű előretörés során a hadosztálytörzs csak egy részével tudott megmenekülni. Január 14-én estig a szovjet harckocsiezred és a 309. lövészhadosztály elérte a Pervaja Maja kolhoz, Petrovszkaja, Jekatyerinovka vonalat. A 12. könnyű hadosztály megvert csapatai elvesztették tüzérségüket, nehézfegyvereiket és gépjárműveiknek nagy részét. A kötelékek felbomlottak, a csapat rendetlenül vonult vissza, részben nyugat felé, részben pedig a 10. könnyű hadosztály védőállása mögé, ami demoralizáló hatással volt a 10. könnyű hadosztály jobbszárnyán védő 6. gyalogezred csapataira. A 12. könnyű hadosztály parancsnokának erélyes közbelépése hiányzott, pedig sokat segített volna. A 12. könnyű hadosztály egyes részei, erélyes tisztek vezetésével még január 14-éről 15-ére virradóan is folytatták a harcot Kolomejcevo, Jekatyerinovka, Krasznij Pahar kolhoz környékén, de hosszabb ellenállásukkal számolni már nem lehetett. A csapat kimerült, didergett. A hőmérő -40 Celsius-fokot mutatott. A szovjetek balszárnyán a 219. lövészhadosztály és a 96. harckocsidandár támadott, de a 13. gyalogezred (19. könnyű hadosztály) kemény ellenállásába ütközött, és részben vissza is kellett vonulniuk, mert Kolibelkánál a harckocsik nehezen tudtak a dombokra felkapaszkodni, s elvesztették a kapcsolatot a gyalogsággal. Ezt követően a 18. szovjet önálló hadtest parancsnoka a 309. lövészhadosztály által