Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Hatalomváltás és bírói eljárás

alkalmad tudni, hogy én e hon szabadságához egy kis porszemmel segítek, - végy csak annyi időt, olvasd el a Zichy-féle jelentésre a Ház határozatát, s ítélj magad, lehet-e így hivatalos lapodban szólani rólam". Kérte Kossuthot, tegyen valamit, de azonnal, „mert ily bántalom több, mint becstelenítő botozás". „Lajos! - folytatódik a zaklatott hangvételű levél - én nem hiszem, hogy a kormányzóba meghalt az ember, neked képzelni kell érzelmeim fájdalmát, egyetlen szavad megmenthetett volna az eddigi lealacsonyítástól, egyetlen szavad visszaadhatja azon egyensúlyt, mely a morális gyilkolás felé ingadoz". Ugyanezen a napon egy barátjához írott levelében úgy fogalmazott, fáj neki, hogy Kossuth „ennyire hangtalan engedte a szenvedély ármányát; nekem Kossuthtól többé semmit sem szabad elfogadni, kérni többé nincs erőm, mert nekem kéréshez erő kellene; de kívánom, követelem, hogy Lajos adja vissza, mit az őt most támogató többség elorzott nagyszerű ármányával. Kossuthnak hivatalos lapja így írhat rólam: ha tolvaj, rabló volnék, hát kiszenvedném a törvény súlyát. Ha Kossuth így engedheti egy főbb státushivatalnokát kikorbácsoltatni; ha ez a felelősség következése, úgy hála Istennek, hogy már túl vagyok a hatalom körén; de irgalmatlanul fáj ; megbolondulok". Nem tudni, hogy Madarász kapott-e Kossuthtól bármilyen választ. Talán a válasz elmaradásának köszönhető, hogy Madarász és elvbarátai szélsőséges lépésre szánták el magukat. Ha Perczel Mór kései feljegyzéseinek hinni lehet, mintegy harminc(!) radikális képviselő felszólította a tábornokot, „venném kezembe a kormányhatalmat, legyek diktátor és mentsem meg a hazát". Az ajánlatot azonban Perczel visszautasította, mivel úgy látta, a honmentés összetartva is nehéz feladat, Kossuth ellenében viszont lehetetlen. Emellett olyan jelentősnek tartotta Görgei és a békepárt súlyát, hogy reménytelennek ítélte e kísérletet.

72 Hatalomváltás és bírói eljárás Ezekben a napokban megtörtént az uralomváltás a belügyminisztérium és a rendőrség élén is. A belügyi tárcát az a Szemere Bertalan kapta, aki - republikánus nézetei ellenére - egyáltalán nem tartozott Madarász barátai közé. 1848 november végén is ő akadályozta meg, hogy a kormánnyá alakítandó OHB-ban Madarász kapja meg a belügyi tárcát. Szemere pozíciója meglehetősen erősnek bizonyult: Kossuth ugyan csak a belügyi tárcát ajánlotta fel neki, de az elsők között felkért miniszter jelölt elérte, hogy a miniszteri tanács elnöke (értelmezése szerint miniszterelnök) is legyen. Szemere azzal a határozott