Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Az árverezés és az interpelláció

követő felszólalók, Irányi Dániel, Besze János, Csiky Sándor, Kállay Ödön (valamennyien az országgyűlési baloldal tagjai) is ezt az állás­pontot pártolták. A képviselők egy része kérte a vita lezárását. Nyáry ismét felszólalt, s kijelentette, a Háznak határoznia kell, hogy „a meg­rendelt árvereztetés megtörténjen-e vagy nem?" Kazinczy újabb felszóla­lásában azzal érvelt, hogy az árverésen olyan tárgyak is el fognak adat­ni, amelyek nem tartoznak a Nyáry által említett „res servando non servabiles" körébe, sőt, a megtartás által „csak nyernek becsükben". Felszólalását nagy zaj kísérte, s ezért elhelyezett egy oldalvágást Ma­darász felé: „Igen gyanús lábon áll azon ügy mely nem enged maga ellen szabad szólást". A továbbiakban megint a Zichy-javak letét-jellegére hivatkozott, s kijelentette, „hogy azon eljárás, mely Zichy Ödön lefog­lalt ingóságai körül történt, nekem nem tetszik: nem tetszik pedig azért, mert nem látom a dolgot maga rendén lenni ugyancsak Madarász László nyilatkozata folytán, ki többi között mondotta, hogy az atilláról lefejtette a gomboka ?. Kazinczy tehát meglehetősen kendőzetlenül utalt arra, hogy kételkedik Madarász tisztakezűségében. A megjegyzésben volt némi csúsztatás, erre Madarász rögtön reagált is, de Kazinczy szavai így is benne maradtak a jegyzőkönyvben. Kazinczy a továbbiakban azon aggodalmának adott hangot, hogy ha egyes tárgyakat elárverez­nek, soha nem lehet majd megbízható leltárt felvenni. Végül bejelen­tette, hogy szavazást fog kérni az ügyben. Ezt követően az elnöklő Almásy Pál megkérdezte, hogy miután az OHB az interpellációra fe­lelt, „kívánja-e a Ház szavazás, és pedig nyílt szavazás útján kimondani azt, hogy az adott felelettel megelégszik-e vagy nem?" Kazinczy maga akarta formulázni a felteendő kérdést, de mind Szacsvay Imre, mind az utána felszólaló Madarász László úgy vélték, hogy erre nincs szük­ség. Ezek után Almásy előbb az általa feltett kérdés helyességéről, majd az OHB válaszának elfogadásáról szavaztatta meg a képviselő­ket. A Ház többsége elfogadta az OHB válaszát. Ezzel az ügyet le is lehetett volna zárni, de Nyáry ismét szót kért: ,JAinthogy az interpellációnak, amint a zárt ülésben előadatott, másik része is van, mely szinte a kormányt érdekli, felhívom interpelláló képvi­selő urat, méltóztassék az interpellációnak másik részét is előadni". Ka­zinczy ezúttal rövidebb volt: „Közbeszéd tárgya, Önök éppen úgy tud­ják, mint én, hogy a Zichy Ödön ingóságairól szóló eredeti inventárium elveszett. Másodszor, hogy az ingóságokat magában foglaló szekrény nem azok által nyittatott ki, kik azt Pesten lepecsételték. És harmadszor, hogy ezen ingóságoknak egy része hiányzik". E három mondat elhangzása után Madarász László aligha meg nem bánta, hogy erőltette az ügy

Next

/
Thumbnails
Contents