Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A vizsgálat

sem tudott róla. A tisztelettudó hangvételű átirat saját kezű fogalmazványában ismét találunk három egymás alatti, félbemaradt, kihúzott sort: „Mindezen adatok kimutatván azt, mi és..." „Ezen okadatok nyomán kiviláglik..." ,JMelyeket midőn nem késnék az országos..."

66 Április 6-án a bizottmány elkészült jelentésével, de Madarász csak tíz nap múlva, április 15-én kapta meg azt Kubinyitól. Ez már csak azért is érdekes, mert a választmány jelentése az előző napi Esti Lapokban már megjelent. Madarász azonnal látta, hogy abban olyan állítások találtatnak, „melyeket figyelem nélkül hagyni nem lehet". Ezért másnap, 16-án felszólította Salamon Sándort, aki még december 31én intézkedett a Zichy-ingóságokat tartalmazó ládáknak a pénzügyminisztérium főfizető hivatalából az Országos Rendőrségi Hivatalba történő átszállításáról, adjon felvilágosítást, milyen nyugtára vette át e holmikat, „hány szekrénybe, minő és hány lakatokkal, kulcsokkal pecsétekkel", s mikor, hol és kinek adta át őket. Farkas Lajos rendőri tanácsostól pedig arról kért jelentést, hogyan került a magyar ruhára való ékszert tartalmazó bőrtok fogantyújára a kulcs, ha a beolvasztásnál még nem volt meg. Mind Salamon, mind Farkas még aznap beadta jelentését. Salamon részletesen leírta december 31-i eljárását, Farkas pedig beszámolt arról, hogy az árverés előtt az egyik láda fenekén találták meg az említett kulcsot, s ő azt „egy feltört toknak kulcsául" kipróbálva, „az csakugyan a tok kulcsának elismertetvén", ő kötötte rá azt a fogantyúra. Madarász ezzel egy időben átiratban kérte Almásy Pál képviselőházi elnököt, hogy „miután a nyomtatásra [valószínűleg a frissen beszerzett tanúvallomások kinyomtatására - H. R.] egy kis idő kívántatnék", eszközölje ki, hogy április 17-én még ne tárgyalják meg a számvizsgáló bizottmány jelentését, „újítván kérésemet azon túli és minél elébbi felvevés véget?.

61 Madarász ugyanezen a napon nyújtotta be lemondását az Országos Rendőri Hivatal éléről, mivel Kossuth kormányzóelnökké választása miatt megszűntnek tekintette eddigi megbízatását. Az újabb tanúvallomások megszerzése ellenére még ezek után sem látta teljes biztonságban magát, s egy Kossuth Lajoshoz intézett magánlevelében tiszta lelkiismeretére hivatkozva azt írta, hogy legszívesebben távolmaradna a képviselőház következő üléséről, sőt, Debrecent is elhagyná. Kossuth április 19-én kelt válaszában úgy vélte, „bármennyire fájjon is keblednek, barátom, addig maradnod kell, míg a számoltató választmány jelentése nem tárgyaltatik. Azzal tartozol nevednek, becsületednek, hogy ne adj ürügyet ellenségeidnek azt mondani: elmentél a dolog elől". Kos-