Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)
A vizsgálat
beváltásánál nem láttatott, ámbátor ez akkor, midőn Budán a leltár szerkesztetett, Fekete László pénzügyminisztériumi titkár állítása szerint ugyanezen pénzládába eltéve lőri". A tokban mind a 19 gyémántgomb ott volt. A gyűrűket tartalmazó, kétszintű toknak csupán a felső részében voltak gyűrűk. Az alsó osztály már a beolvasztásnál teljesen üres volt, noha - Fekete állítása szerint - Budán még ez is „gyűrűkkel teljesen kirakva volt". Hosszabb keresés után két ércszelencében megtalálták a gyűrűk nagyobb részét. Ez azért is feltűnő volt, mert a beolvasztás előtt minden szelencét megvizsgáltak, s akkor e kettő nem volt a ládákban. A gyűrűk számában fennálló hiányt nem lehetett megállapítani, mert a két osztály közül az alsóból hiányzott a gyűrűk tárolására szolgáló fiók. Egy nagy bőrtokban volt „két osztályban magyar ruhára való ékszer, igaz kövekkel és gyöngyökkel kirakva". Ez a bőrtok a beolvasztás előtt az ezüstöket tartalmazó ládában volt, s akkor „tartalmának megvizsgáltatása végett - mivel a hozzátartozó kulcs se rajta, se máshol nem volt található, a lakatpótlék szegeinek leszedése által nyittatott fel". Most a kofferban találták, még mindig felnyitva, kulcsa pedig „a fedél függentyűhez, ti. azon helyre kötve volt, amelyre - Fekete László állítása szerint - Budán köttetett'''. E tok tartalmát az összeírok szintén hiányosnak találták, holott - Fekete szerint - Budán még hiány nélkül megvolt benne minden. A legbecsesebb darabokat „felette nagy igazgyöngyökkel kirakva", szétszedve és részben töredezve, egy ív papírba burkolva a vasládában találták meg. Az összeírok ezeket is visszatették eredeti helyükre. Fekete megjegyezte, hogy Budán az ékszereket együtt rakták el. Szintén egy külön tokban találtak egy zöldköves, krizolit kövekkel kirakott nyakláncot, amelyből egy bross és a kisebbik lánc négy tagja hiányzott. Az összeírás végeztével a kiküldöttek visszatették a tárgyakat a két ládába, lezárták és saját pecséteikkel lepecsételték azokat. A három kulcsot szintén lepecsételve - átadták Fuchs Vilmosnak. Március 31-én Thanhoffer Pál jelentette Madarásznak, hogy a leltározást befejezték, megküldte neki a frissen felvett leltár másolatát, s kérte, intézkedjen a ládák mielőbbi elszállíttatásáról. Madarász csak április 2-án írt át a pénzügyminisztériumnak, hogy az gondoskodjon a ládák őrzésére alkalmas helyről, „mert én semmiféle felelősséget sem vállalhatok el, nem lévén oly biztos helyem, hol kellő őrizet alatt lehetnének". Lehet, hogy e megjegyzésben volt némi burkolt önkritika, mindenesetre furcsán hatott. Hiszen Madarász 1849. január 8. és március 7. között „biztos helynek" tartotta a saját hálószobáját az ingóságok őrzésére... 63
