Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A vizsgálat

beváltásánál nem láttatott, ámbátor ez akkor, midőn Budán a leltár szer­kesztetett, Fekete László pénzügyminisztériumi titkár állítása szerint ugyanezen pénzládába eltéve lőri". A tokban mind a 19 gyémántgomb ott volt. A gyűrűket tartalmazó, kétszintű toknak csupán a felső ré­szében voltak gyűrűk. Az alsó osztály már a beolvasztásnál teljesen üres volt, noha - Fekete állítása szerint - Budán még ez is „gyűrűkkel teljesen kirakva volt". Hosszabb keresés után két ércszelencében meg­találták a gyűrűk nagyobb részét. Ez azért is feltűnő volt, mert a beolvasztás előtt minden szelencét megvizsgáltak, s akkor e kettő nem volt a ládákban. A gyűrűk számában fennálló hiányt nem lehe­tett megállapítani, mert a két osztály közül az alsóból hiányzott a gyűrűk tárolására szolgáló fiók. Egy nagy bőrtokban volt „két osztály­ban magyar ruhára való ékszer, igaz kövekkel és gyöngyökkel kirakva". Ez a bőrtok a beolvasztás előtt az ezüstöket tartalmazó ládában volt, s akkor „tartalmának megvizsgáltatása végett - mivel a hozzátartozó kulcs se rajta, se máshol nem volt található, a lakatpótlék szegeinek lesze­dése által nyittatott fel". Most a kofferban találták, még mindig fel­nyitva, kulcsa pedig „a fedél függentyűhez, ti. azon helyre kötve volt, amelyre - Fekete László állítása szerint - Budán köttetett'''. E tok tartal­mát az összeírok szintén hiányosnak találták, holott - Fekete szerint - Budán még hiány nélkül megvolt benne minden. A legbecsesebb darabokat „felette nagy igazgyöngyökkel kirakva", szétszedve és rész­ben töredezve, egy ív papírba burkolva a vasládában találták meg. Az összeírok ezeket is visszatették eredeti helyükre. Fekete megje­gyezte, hogy Budán az ékszereket együtt rakták el. Szintén egy külön tokban találtak egy zöldköves, krizolit kövekkel kirakott nyakláncot, amelyből egy bross és a kisebbik lánc négy tagja hiányzott. Az össze­írás végeztével a kiküldöttek visszatették a tárgyakat a két ládába, lezárták és saját pecséteikkel lepecsételték azokat. A három kulcsot ­szintén lepecsételve - átadták Fuchs Vilmosnak. Március 31-én Thanhoffer Pál jelentette Madarásznak, hogy a leltá­rozást befejezték, megküldte neki a frissen felvett leltár másolatát, s kérte, intézkedjen a ládák mielőbbi elszállíttatásáról. Madarász csak április 2-án írt át a pénzügyminisztériumnak, hogy az gondoskodjon a ládák őrzésére alkalmas helyről, „mert én semmiféle felelősséget sem vállalhatok el, nem lévén oly biztos helyem, hol kellő őrizet alatt lehetné­nek". Lehet, hogy e megjegyzésben volt némi burkolt önkritika, min­denesetre furcsán hatott. Hiszen Madarász 1849. január 8. és március 7. között „biztos helynek" tartotta a saját hálószobáját az ingóságok őrzésére... 63

Next

/
Thumbnails
Contents