Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A sajtóhadjárat

Madarász számára, hiszen ebben az esetben az árverés körülményei megfeleltek volna a formális törvényesség követelményeinek (még ha Madarász március 17-i nyilatkozatának nem is). Almásy Pál elnök erre megkérdezte, megelégszik-e a Ház a jegyzőkönyv szövegével. Miután a képviselők többsége igennel válaszolt, hozzáfűzte, hogy Madarász beszédét ő úgy értette, hogy az OHB azon tárgyakat rendelte eladatni, „melyek meg nem tarthatók". Madarász is hozzászólt, s - meglehetősen zavaros - válaszában azt fejtegette, hogy ő bizony arról beszélt: azon tárgyakat fogják eladatni, „miket a Honvédelmi Bizottmány eladandóknak ítélt". A Ház ugyanis nem a „res servando non servabiles" értelmezésének kérdésében foglalt állást, hanem abban, hogy helyesli-e az OHB eljárását. Szacsvay Imre jegyző elmondta, hogy a jegyzőkönyv Nyáry felvilágosítása értelmében szövegeztetett meg, s ezért került bele az a kitétel, hogy az OHB „megállapodása folytán azon ingóságok fognak eladatni", amelyeket az OHB „a tartás alatt romolhatóknak és meg nem tarthatóknak ítélvén, elárvereztetni határoztatott". Végül a képviselőház jóváhagyta a jegyzőkönyvet. Madarász azonban felszólalása során rúgott egyet Kovácsék felé: ,Jávol legyen tőlem, hogy akármely tárgyban a személyeskedés játékát megérintsem, mellyel ugyanazon gyáva egyének lépnek fel, kik Pesten fel akarták adni országunk függetlenségé?. Kovács Lajos erre - személyes megtámadtatás címén - szót kért, de csak az ülés végén kapott. Megkérdezte, hogy Madarász kire értette ezt a célzást, reá-e vagy sem. ,JHa választ nem kapok, azt hiszem, kimondhatom, miképp minden becsületes embernek kötelessége nyíltan szólani, férfiatlanságnak tartom gyanút mondani, s az egyént, kire a gyanú van, meg nem nevezni". Madarász hallgatott. Amikor pedig az ülés végeztével egy képviselő elégtételre szólította fel, Madarász - Kemény Zsigmond emlékirata szerint - „csak azt válaszolta, mint régebben, hogy ti. majd számolunk a guillotine-nál". Madarász aztán az Esti Lapok hasábjain „Z"-től és „A. B. C."-től meg is kapta a magáét, mondván, furcsa dolog az, hogy ő nevezi gyáva embereknek ellenfeleit, s a bátorságát kétségbevonó válaszra nem felel.

50 A Zichy-drágaságok körüli vita a sajtóban is folytatódott. Március 19-én a Marczius Tizenötödike közölte Újházy Lászlónak, a baloldal egyik vezetőjének írását, amelyben a szerző a képviselőház ülését úgy minősítette, hogy az „egyike volt a legbotrányosabbaknak, melyek valaha előfordulhattak vagy ezentúl előfordulhatnak: - és amely a magyar forradalom évkönyveiben valaha legnyomorultabb szerepet játszaná". Újházy szerint a Zichy-ingóságok körüli vita kisszerű és méltatlan a Ház tekintélyéhez. Ugyanakkor furcsállta, hogy ezt a kérdést olyan