Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A rendőrminiszter

egy helyen állani".

35 Mészáros Lázár hadügyminiszter, akinek Madarász és elvbarátai a katonaállítási törvény augusztusi vitájában rengeteg borsot törtek az orra alá, úgy jellemezte, mint „ki termetére nézve kis és szikár ember volt, nagy fekete szakállával és fürge mozgékonyságával kapucinus vagy dominikánus inkvizítorhoz hasonlított, s már elébb is jól és republikánus módon korteskedvén, kétes viselete miatt a haza nagyobb részétől gyűlöltetett, s a bátrabbak által megvettetett, de az egyenlőségi s más radikal klubok, meg az utca embere volt, — sebesen pergő nyelvével a népre hatni tudott". Országgyűlési szónoklatait úgy jellemezte, mint „ki éles, többnyire darócosan kefélő modorával mulattatta az országgyűlést s kit, ha Ausztria ellen derekasan kikelt s a kamarillát, az ármányt beszédébe beszőni tudta — meg is tapsolt, s ki a klubokban a második ovációit élvezhette. - Ármány, kamarilla, reakció, zsarnokság voltak, most még jobban, mint azelőtt, sztereotip gondolatjai s részei minden jelentésnek s szónoklatnak, úgyhogy ezen szavak hallatára az ember catilinai összeesküvés felfedezésére készült, s aztán megszületett az - egér". Mészáros szerint Madarász volt az OHB egyetlen szélsőséges tagja, aki még Debrecenben sem vetkezett ki „Couthon jakobinizmusábóF'\

36 Politikai ellenfelei féltek tőle, mert Madarász nem idegenkedett a jakobinus pózoktól, szívesen emlegette a guillotine-1, s ha lehet hinni a visszaemlékezéseknek, túlzott magabiztossággal adresszálta ilyen jellegű fenyegetéseit az országgyűlés úgynevezett békepárti tagjainak címére. Debrecenben a rendőrség vezetőjeként lehetősége volt a közélet szoros ellenőrzésére, s ezzel a képviselőház azon tagjainak ellenszenvét is kivívta, akik nem voltak eleve ellenségei. Képességeit senki sem vonta kétségbe. Politikai ellenfelei ezért is féltek tőle. Ugyanakkor meglehetősen rossz híre volt. Batthyány Kázmér emlékirata szerint „sohasem vett tudomást az enyém és tied éles elkülönítéséről", s a kávéházakban és fogadókban a pincérek erősen figyelték őt, mert meg voltak győződve arról, „hogy mihelyt szem elől tévesztik, Madarász nem tud ellenállni a kísértésnek, és elemel néhány ezüstkanalat és -villát".

3

'

1 Nem tudni persze, hogy ebben a leírásban mennyi a valóság, és mennyi az utólagos spekuláció. Hiszen Kemény Zsigmond, Madarász egyik politikai ellenfele szerint ,JAadarasz egyik főerejét azon hiedelem tette, hogy ő szinte barátja a forradalomnak, s politikáját mellékcélok nem vezetik. Ót a flamingók [a kalapjukon vörös tollat viselő radikálisok - H. R.] Robespierre-nek képzelték, kinek keze véres lehet, de bemocskolt nem"'.

38 Madarász és elvbarátai Debrecenben jó néhány olyan határozatot keresztülvittek a képviselőházban, amelyek miatt az általuk békepárt-