Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A rendőrminiszter

lődtek rajta. A termetét tekintve óriásnak szintén nem mondható Kossuth is valószínűleg reá utalt amikor a válaszfelirati vita alkalmával 1848. július 21-én felszólította a kormány ellenzékét: „...törpüljön el az olyan minoritás, mely így violenciálni akarja a dolgokat"}

1 Madarász és többségükben meglehetősen provinciális elvbarátai azonban abban reménykedtek, hogy Kossuth előbb-utóbb felismeri, ők a természetes szövetségesei. 1848 szeptemberétől reményeik megvalósulni látszottak. Madarász előbb az OHB tagja lett, majd 1848. november 28-án Kossuth megbízta őt az Országos Rendőri Hivatal (Országos Rendőri és Postaosztály) vezetésével. Madarász kinevezése egy sajátos kompromisszum eredménye volt. Kossuth a kormánnyá alakítandó OHB-ban a belügyminiszteri tárcát szánta neki, ezt azonban Szemere Bertalan, a másik kulcsember váltig ellenezte. Madarászt tehetségének megfelelő másik tárca, az igazságügyi élére azért nem lehetett kinevezni, mert ez - Kossuth szerint - „az arisztokráciában terrorisztikus félelmet gerjeszthetne"'. Szemere pedig úgy vélte, ,JAadarász Laci ellen nagy az ellenszenv a közönségben, úgy mondják, úgy hallom: jele, hogy valaki vallhat bizonyos elvet, mi utat nyithatna a kormányba, de nem vívott ki magának kellő tekintélyt. Ilyen férfiakat nagy mennyiségben találsz az angol, a francia baloldalon, kik sohasem fognak lehetni miniszterek" - írta Madarászról Kossuthnak.

32 Az OHB tényleges kormánnyá alakulása elmaradt. Madarász tehát nem kapott tárcát, de kapott egy hivatalt, amelyből minisztériumot csinált. Az Országos Rendőri Hivatal az országgyűlés és az OHB Debrecenbe költözése után gyakorlatilag átvette a belügyminisztérium szerepét. A rendőrhivatalnokok nem ritkán miniszternek címezték apró termetű főnöküket. Madarász saját hírszerzői és tudósítói hálózatot épített ki, s hivatalában előszeretettel alkalmazta az országgyűlésen kívüli és belüli baloldal tagjait.

33 Egyik tanácsosa, Mérey Mór révén Kossuth környezetére is befolyással bírt. Mérey felesége, Bikkesy Konstanza Bikkesy Alajosnak, Kossuth egyik szárny segéd jenek testvére - s állítólag Madarász szeretője is

34 - volt. Kossuth egyik titkárának, Záborszky Alajosnak a húga egy Mérey felesége volt. Ugyanakkor Kossuth környezetének többi tagjai, Rákóczy János, Obonyai János és Szöllősy Nagy Ferenc gyűlölték Madarászt. A magyar liberálisok balszárnyához tartozó Vukovics Sebőt, „mint a radikal véleményhez vonzódó" személyiséget végtelenül bosszantotta, „mint meri Madarász magát a radikal párt főnökének tartani, s mint tűrik ezt a magokat radikáloknak nevezők", mert ez csak szégyenükre válik. Emellett olyan szerencsétlen embernek tartotta, „kivel senki sem szeret