Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)
Az ingóságok útrakelnek
nyeri. Az OHB nem válaszolt e szakvéleményre, viszont - úgy tűnik - figyelembe vette azt, mert a hazaárulással vádoltak vagyonát a továbbiakban is csak zár alá vették, de nem kobozták el. Az országgyűlési választmányból a végrehajtó hatalmat gyakorló virtuális kormány nyá lett testület ugyanis kínosan vigyázott arra, hogy a formális törvényesség szabályait betartsa, nehogy megsértésük által újabb támadásokra adjon alkalmat a magyar országgyűlést törvénysértéssel szívesen vádoló osztrák fél és magyar konzervatív szövetségesei számára. 24 Az ingóságok útra kelnek A Zichy-jószágokról csupán néhány adattal rendelkezünk a december végéig eltelt hetekből. így december 16-án Madarász László, az Országos Rendőri Hivatal vezetője utasította Salamon Lajos Fejér megyei kormánybiztost, hogy azokat a Zichy Ödön vagyonához tartozó fegyvereket, amelyek hír szerint az abai káplánnál és Szűcs Gedeon ottani birtokosnál találtatnak, szedje be az illetőktől, s egyszersmind rendelje el, hogy az ilyen fegyverek birtokában lévők szolgáltassák vissza azokat az államnak. 25 Ugyanezen a napon indult meg a \vindisch-Gratz vezette es. kir. fősereg támadása Magyarország ellen. A nyugati határszél védelmét ellátó feldunai hadsereg fővezére, Görgei Artúr vezérőrnagy kezdetben abban reménykedett, hogy vissza tudja verni e támadást, s e reményében maga Kossuth is osztozott. Csakhamar kiderült, hogy ez az optimizmus túlzott volt. Windisch-Gratz csapatai megállíthatatlanul törtek előre, s ebben sem a november óta emelt győri sáncok, sem a Kossuth által Görgeihez rendelt erősítések nem tudták megakadályozni őket. Ilyen erősítésnek szánta Kossuth azt a gyenge hadtestet is, amely 1848 október közepe óta a Muraközben és környékén harcolt Perczel Mór vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Perczel csapatait Kossuth december 16-án rendelte fel a Muraközből. Perczel feladata előbb a Veszprém, majd Fejér megyén átvezető utak fedezése volt. Perczeit és Görgeit az 1848 októberi, Roth elleni hadműveletek óta igen szoros, kölcsönös utálat fűzte össze. Az önnön zsenialitásában mindenek fölött hívő Perczel nem tudta megbocsátani Görgeinek, hogy az kétségbe vonta katonai képességeit; Görgei pedig aligha felejtette el Perczelnek, hogy az - a természete alapvonásának tekinthető - hirtelen felindulásból katonai nézetkülönbségük miatt agyon akarta őt lövetni. E hirtelen felindulásnak köszönhetően Perczel 1848. december
