Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Az ingóságok útrakelnek

nyeri. Az OHB nem válaszolt e szakvéleményre, viszont - úgy tűnik - figyelembe vette azt, mert a hazaárulással vádoltak vagyonát a to­vábbiakban is csak zár alá vették, de nem kobozták el. Az országgyű­lési választmányból a végrehajtó hatalmat gyakorló virtuális kormány ­nyá lett testület ugyanis kínosan vigyázott arra, hogy a formális törvé­nyesség szabályait betartsa, nehogy megsértésük által újabb támadá­sokra adjon alkalmat a magyar országgyűlést törvénysértéssel szíve­sen vádoló osztrák fél és magyar konzervatív szövetségesei számára. 24 Az ingóságok útra kelnek A Zichy-jószágokról csupán néhány adattal rendelkezünk a decem­ber végéig eltelt hetekből. így december 16-án Madarász László, az Országos Rendőri Hivatal vezetője utasította Salamon Lajos Fejér megyei kormánybiztost, hogy azokat a Zichy Ödön vagyonához tar­tozó fegyvereket, amelyek hír szerint az abai káplánnál és Szűcs Ge­deon ottani birtokosnál találtatnak, szedje be az illetőktől, s egyszers­mind rendelje el, hogy az ilyen fegyverek birtokában lévők szolgáltas­sák vissza azokat az államnak. 25 Ugyanezen a napon indult meg a \vindisch-Gratz vezette es. kir. főse­reg támadása Magyarország ellen. A nyugati határszél védelmét ellátó feldunai hadsereg fővezére, Görgei Artúr vezérőrnagy kezdetben abban reménykedett, hogy vissza tudja verni e támadást, s e reményében maga Kossuth is osztozott. Csakhamar kiderült, hogy ez az optimizmus túl­zott volt. Windisch-Gratz csapatai megállíthatatlanul törtek előre, s eb­ben sem a november óta emelt győri sáncok, sem a Kossuth által Görge­ihez rendelt erősítések nem tudták megakadályozni őket. Ilyen erősítésnek szánta Kossuth azt a gyenge hadtestet is, amely 1848 október közepe óta a Muraközben és környékén harcolt Perczel Mór vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Perczel csapatait Kossuth december 16-án rendelte fel a Muraközből. Perczel feladata előbb a Veszprém, majd Fejér megyén átvezető utak fedezése volt. Perczeit és Görgeit az 1848 októberi, Roth elleni hadműveletek óta igen szo­ros, kölcsönös utálat fűzte össze. Az önnön zsenialitásában mindenek fölött hívő Perczel nem tudta megbocsátani Görgeinek, hogy az két­ségbe vonta katonai képességeit; Görgei pedig aligha felejtette el Per­czelnek, hogy az - a természete alapvonásának tekinthető - hirtelen felindulásból katonai nézetkülönbségük miatt agyon akarta őt lövet­ni. E hirtelen felindulásnak köszönhetően Perczel 1848. december

Next

/
Thumbnails
Contents