Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

Bevezetés

BEVEZETÉS A reformkori Fejér vármegye, illetve Székesfehérvár olvasáskultúrájával az elmúlt harmincöt évben csupán néhány cikk és résztanulmány foglalkozott fontos részletkérdések feldolgozását vállalva, úgy mint az első székesfehérvári nyomda megalapítása és működése,

1 a könyvkereskedelem megindulása,

2 az első kölcsönkönyvtár megalapításának kudarca,

3 Huszár Károly táblabíró folyóirat-alapítási terve,

4 a Fejér Megyei Olvasótársaság megalakulása és működése,

5 az egyházi-szerzetesi könyvtárak,

6 valamint a megye jelentős személyiségeinek életrajzai.

7 Nemrégiben kísérlet történt a város egyesületei működésének vázlatos ismertetésére is (népszerű formában),

8 továbbá a városi levéltár anyaga alapján módszeres feldolgozásukra is sor került.

9 A források szűkössége miatt - igen sok levéltári anyag megsemmisült, illetve lappang -, valamint a reformkori egyesületi könyvtárak sajátosságaiból adódóan (ha fenn is maradt az egyesület iratanyaga, magánkézben van illetve volt) szinte reménytelennek tűnt a már ismert tényeket meghaladó szintézis. Míg más megyékben, városokban az egykor létezett olvasóegyletek (kaszinók, olvasótársaságok) fennállásuk ötvenedik, nem ritkán századik évfordulóján - váltakozó mélységben - ismertették az intézmény történetét, addig Székesfehérvárott erre nem került sor: igaz, egyetlen kaszinója sem érte meg a huszonöt évet. A reformkori sajtó korabeli tudósításaitól eltekintve, amelyekről még szólunk, a szabadságharc leverése után szinte azonnal feledésbe merültek a város olvasóegyletei, elsősorban a Fejér Megyei Olvasótársaság. If). Palugyay Imre 1853-ban még így írt: „A létezett - de az idők vihara által megszüntetett két casinó társaság maradványaiból finomabb társalgás végett 1850-ik évi april 24-én alakult új casino részvényeseinek száma 1851-ben 230."

10 Csapó Kálmán az 1861-ben közzétett várostörténetében már csak az egyikre emlékezik.

11 Fiáth Ferenc, aki valamennyi helyi reformkori olvasóegyletben jelentős szerepet vállalt, 1878-ban publikált emlékirataiban egy szót sem ejt róluk.

12 1881-ben - a pesti növendékpapság önképzőkörének jubileumáról szólva - Baán János megemlékezik a székesfehérvári kispapok „Olvasó Társulat"-áról, amely 1845. évi alapszabályát a pesti papnevelde alapszabálya mintájára készítette