Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

A Fejér megyei olvasótársaság

őszén hallatott magáról a szinte hiánytalanul

218 megőrzött állomány: „A Fejér megyei Levéltárban van egy ötezer kötetes könyvtár, amit a Fej érmegyei Olvasó Társulat alapított (...) és amit megszűnése után kezelés végett a levéltárnak adott."

219 Újabb húsz esztendő elmúltával Könczöl Imre megtalálta az egyesület néhány iratát és nyomtatott katalógusát, kutatásairól publikációjában is beszámolt, de a könyvtárról magáról semmit sem tudott. III. 6. Összefoglalás Dolgozatunkban a meglévő kevés adat alapján próbáltunk árnyaltabb képet rajzolni a korszak egyik fontos intézményéről, a kaszinóról Székesfehérváron. Itt formálódott ki a kor haladó eszméire reagáló, Széchenyi István reformgondolatait megvalósítani kívánó, a magyar művelődést szorgalmazó és új minőségű közösséget alkotó, az új típusú, aktív, politizáló magyar állampolgár. A székesfehérvári kaszinókról kevés dokumentum maradt fenn. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a kaszinó volt a városi egyesületek központja és hajtóereje. Meggyőződésünk, hogy a polgári kaszinóban tömörült kereskedők és iparosok számára a közéletnek is fontos iskolája volt ez az intézmény. A Fejér Megyei Olvasótársaság (amelynek a legnagyobb teret szenteltük dolgozatunkban, és amely névválasztásával is elkülönül a kaszinóktól)

220 jelentősége túlmutat az alapítók által megfogalmazott politikai célokon. Nyilvánvaló, hogy a használók zöme nemcsak a politika eszközének, hanem a művelődés, az olvasás egyedüli, ha nem is teljesen nyilvános intézményének tekintette az egyesületet. (Ne felejtsük el, ekkor még nincs sem a megyében, sem a városban nyilvános könyvtár.) Vidéki „kültárai" közel vitték az olvasmányokat a mezővárosok lakóihoz, akik addig nem jutottak változatos és rendszeres olvasmányokhoz. A könyvtáralapítás nemcsak a fiataloknak a politikai pályára való felkészülését szolgálta, hanem a művelődést, a tájékozódást és a szórakozást is. Emellett a mindennapokhoz is segítséget nyújtott (például a gazdálkodáshoz, a házi teendőkhöz, az egészségvédelemhez, a nyelvtanuláshoz, az utazáshoz stb.). Gazdag szépirodalmi anyaga mind a színházkedvelőknek, mind a regények kedvelőinek - beleértve a népszerű kortárs és klasszikus irodalmat is - az igényeit kielégíthette. Az olvasmányok tekintetében gondoltak a fiatalok és a nőolvasók érdeklődésére is.