Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)
Az olvasóegyletek Székesfehérváron és Fejér megyénbe - A Fejérvári Casino (1838-1849)
dik a komornyiknál. Ezekbe „azonnal minden szerzemények árukkal együtt" bekerültek. Mivel ezek jelenlegi ismereteink szerint nem maradtak fenn, keveset tudunk a könyvtár anyagáról. A folyóiratok és hírlapok viszonylag magas számára következtetni tudunk a rendelkezésre álló számadásokból: 111 Év Hírlapokra fordított összeg Az összes kiadás százalékban 1838/39 189 Ft 34 kr 3,66 1839/40 281 Ft 9,32 1841/42 185 Ft44kr 6,89 1842/43 162 Ft 20 kr 6,27 1844/45 171 Ft28kr 9,25 1845/46 161 Ft 6,9 Igaz, hogy 1839-ben a vendég Tarczy professzor jó néhány magyar hírlapot hiányolt - akkor az alapítás nehézségeire tekintettel elnézőleg -, de úgy tűnik, hogy a helyzet 1845-ben sem volt sokkal jobb, mert az újabb látogató, Telegdi Kovács László, debreceni ügyvéd így ír: „Elég kényelmesen vannak a szűk szobák bútorozva, de hírlapja igen kevés; sem [Pesti] Divatlap, sem Életképek nem volt; könyvek annál kevésbé". 112 Visszatérve a kaszinó kiadásait részletesen bemutató számadásokhoz: meglepetést okoz, hogy külön könyvgyarapításról nincs adat, noha az alapszabály és a rendeletek több helyen is szólnak erről. Lehetséges, hogy a kor szokásainak megfelelően a tagok saját könyvtáruk egy részét bocsátották az olvasószoba rendelkezésére letétként? További rejtély számunkra a „különbféle árjegyzékekre" fordított, viszonylag magas összeg, amely az utolsó ismert évben, 1845/46-ban eléri az összes költség 18%-át (435 Ft 14 kr). Míg a házbérre 14, az alkalmazottak fizetésére 20, tüzelőre 7,2, hírlapokra csak 6,9% jut. Előzőleg már szó esett a tagság létszámának alakulásáról, de összetételéről még nem. A kaszinóban ott találjuk „a városnak és a vármegyének minden számottevő egyéniségét" 113 , de a szomszédos Veszprém vármegyéből is jó néhányat (pl. Villax Ferdinánd zirci apátot, Hosszú Márton és Szalay Imre kanonokokat). A tagság zömét a földbirtokos és hivatalnok nemesség teszi ki - köztük ügyvédek, orvosok, gazdatisztek, katonák -, de jelentős a megyei arisztokrácia részaránya is. A polgárok és az egyházi személyek, közel azonos számban, a tel-
