Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)
Az olvasóegyletek Székesfehérváron és Fejér megyénbe - A Fejérvári Casino (1838-1849)
évi Kis-Asszony hava (augusztus) elsejétől kezdve a tagok használatára megnyitódott. 106 Milyennek látta a kortárs az egyesület helyiségeit? Tarczy Lajos professzor, a pápai református főiskola tanára így írt a látottakról: „Csak az imént jövénk meg a casinóból, mellynél pompásabbat - a pestit s kolozsvárit kivéve - én még nem láttam. ... Nekem valóban fájt, hogy a fehérvári casinó olvasótermében egypár magyar folyóiratot s hírlapot nem találtam: de inkább darab időre ezt nélkülözze a casino, mint holmi szennyes szobákban porlepte s füstös székeken olvasgassa a Jelenkoron kezdve le egész a Hírnökig magyar újságait. Ám legyenek a magános házak - ha másként nem lehet - ilyenek: de az egyesületi laknak aljasnak, vagy mindennapinak lenni nem szabad. 107 Más - szerencsésebb - városokban fennmaradt a kaszinó(k) teljes vagy részleges iratanyaga: jegyzőkönyvek, tagnévsorok, könyv- és folyóiratkatalógusok, kölcsönzési nyilvántartások, sőt maga a könyv- és hírlapanyag is. A nemesi kaszinó esetében csak egy kevés levéltári anyag, a korabeli sajtó néhány közleménye és hat ún. casino-könyv nyújt fogódzót a kaszinó tevékenységének megismeréséhez. 108 A rendelkezésre álló évkönyvek - a hézagok ellenére - lehetővé teszik azt is, hogy folyamatában vizsgálhassuk az intézmény taglétszámának, a benne résztvevők foglalkozás szerinti összetételének, választott tisztségviselőinek, pénzügyeinek alakulását, és abból további következtetéseket vonhassunk le. Az 1838 decemberében kiadott első évkönyv magas, kilencszázas példányszámban látott napvilágot: feltehetőleg nemcsak a tagság, hanem az országban már működő kaszinók számára is készült, ezenkívül - feltételezésünk szerint - tagtoborzó és tájékoztató szerepet is szántak neki összeállítói. 109 Felépítése, sőt tartalmi jegyei is a Pesti (Nemzeti) Casinóét követik; a részvényesek (tagok) betűrendes névsora után - ahol a foglalkozás is szerepel - a tárgyévben elhunytak, az igazgatók és a választmány névsora következik. Ezután az alapszabályok, a rendeletek, majd az igazgatók, a választmány és a pénztáros feladatai és kötelmei, végül pedig a számadás: a bevételek és a kiadások tételes felsorolása olvasható. A nemesi kaszinó alapszabálya így fogalmazta meg céljait: „jó ízlést, mívelt társalkodást, egyesek értelem- és erkölcsbeni gyarapultát, s ezáltal egyszersmind a közértelmesség kifejlődését ápoló, lelket s testet ébresztő intézet." Tagjainak „feddhetetlen magaviseletű, s jó hírű férfiaknak kell lenni"-ük. A rendeletekből az is kiderül, hogy fiatalkorú vagy diák még vendég sem lehetett.
