Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

Kulturális élet Székesfehérváron a XIX. század első felében - A társasélet színterei (kávéházak, bálok, szalonok)

XIX. század közepén a vendégfogadók közül Schieder szállója és a Fekete Sas voltak a legjobbak.

82 A Pelikán vendégfogadó „theátrum szálája" 1780 és 1837 között a színház szerepét töltötte be.

83 A kávéházak is megjelennek a városban a XIX. század elején. Vlagyimir Bronyevszkij 1810-ben így ír: „Ha belépsz a kávéházba, csodálkozol, milyen gyönyörű." A Casino kávéház 1810-től működik gróf Schmidegg házában, 1823-tól pedig a Pelikán kávéház is megnyílik. 1843-ban a tudósító már hat kávéházról számolhatott be, ahol biliárdés játékszoba is volt.

84 A társasélet fontos színterei voltak a XVIII. századtól kezdve a bálok. „Álorcás" bálok rendezését kezdetben tiltotta a város; az első engedélyt Szluha Antal, majd Rauch János, a Fekete Sas vendéglőse 1803-ban, illetve 1804-ben kapta, farsang idején. Gyermekbálokról 1823-tól vannak adatok. A jelesebb bálokat a Pelikán vendégfogadóban tartották: négyet a város csinosítására, az ötödiket a város és a vármegye betegháza javára. „Ez utóbbit az előkelő főrendű asszonyságok rendezték. Mindegyiken csak meghívottak vehettek részt." 1834-ben Zuber Sándor ügyvéd, 1836-ban pedig Bezerédy Miklós táblabíró, a színház épületének akkori tulajdonosa kért engedélyt álarcosbál tartására. „A táncterem létesítésére összeállt egyesület 1840 februárjában nyújtotta be a tanácsnak" az üggyel kapcsolatos feltételeit.

85 Bezerédy Miklósról és 1834 őszének helyi társaséletéről szemtanúnk is van: az akkor tizenkilenc esztendős Fiáth Ferenc, aki egyéves jogi gyakorlatát kezdte a városban - később a kaszinó állandó tagja lett - így emlékezik vissza: „Nyílt házat tartott Bezerédy Miklós. Felesége Polimberger leány, igen csinos, erős mulatni szerető aszszony, minden héten háromszor fogadott bennünket [patvaristákat]. Velencéről bejöttek ilyenkor a Meszlényi kisasszonyok; Casimir kisaszszony szép és kellemes leánynak az összes fiatalság szívesen hódolt. Ekkor Pest még messze esett Fej érvártól; az országút rossz volt, kellett 7-8 óra míg oda érhettünk. De társasélet ott is alig volt élénkebb mint Fejérvárott; s azért (...) mi Fejérvárott jobban éreztük magunkat a meghitt ismerős körben, s csak ritkán mentünk Pestre.

86 A kor - Pestről jól ismert - szalonjainak egyike volt csak a fent említett Bezerédy-ház. A húszas-harmincas évek „a társas élet fellendülésének kora, hiszen magánházaknál, kaszinókban, színházban és hangversenyeken, ünnepélyeken és kirándulásokon, egyletekben és körökben az emberek oly hévvel keresik egymás társaságát, mint soha azelőtt.

87