Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: Einstein és a jövő

ami engem illet, én úgy tűnök fel magamnak, mint egy kis gyermek, aki a tengerparton játszva hébe-hóba egy különösen szépen csiszolt csillogó kövecskét talál, míg a valóság nagy óceánja messze terül el előttünk. " („Whereas the great ocean of truth lies far beyond." Az angol „truth" szó nehezen fordítható magyarra; valahogy középen van „valóság" és „igazság" között.) Minden elméletben vannak fények és árnyékok. Egy briliáns új gondolatban természetesen először csak a fényeket látjuk. Úgy látszik, minden rendben van, ez a fény. De vannak árnyékok is, amik arra utalnak, hogy nincsen minden rendben. A tudomány fejlődése szempontjából az árnyék még fontosabb, mint a fény. Mert hiszen az árnyék felderítése lesz a következő fejezet célja. A Newton-féle rendszerben két lényeges árnyfolt maradt, és Newton ennek teljes tudatában volt. Az egyik az „abszolút mozgás" problémája volt. Mi értelme van az „abszolút tér"-nek és egy mozgásnak az abszolút térrel szemben, amint azt Newton centrifugális erővel kapcsolatban kísérletileg bebizonyította? Ez árnyék volt, amit Newton eltávolítani nem tudott. A másik árnyék volt az a sajátos jelenség, hogy minden tömeg két teljesen különböző tulajdonsággal rendelkezik: ez a tehetetlenség és a gravitáció. A tehetetlenségi és a gravitációs tömeg egyenlőségét, mint tudjuk, Eötvös Loránd nagyszerű kísérlete 1 a millióhoz pontossággal bebizonyította. Miért van ez így? Miért kell ennek így lennie? Itt kétségkívül valami fundamentális elvről van szó, amire a Newton-féle gravitációs elmélet nem tudott feleletet adni. Most jött Einstein. Az Einstein-féle. általános relativitási és gravitációs elmélet mindkét árnyékot eltávolította, hihetetlenül nagy és széles perspektívát nyitott meg, amivel szemben minden korábbi fizikai elgondolás eltörpült. Hogy a tömegnek a két, látszólagosan egymástól független szerepe, a tehetetlenségi és a gravitációs szerep, azt jelenti, hogy fel kell adnunk a szokásos geometriát és az Euklides-féle síkgeometria helyett egy Riemann-féle görbült geometriát kell bevezetnünk, ez hihetetlen zsenialitást tételez fel. Csodálatos az, hogy volt valaki, akit a tömegnek ez a két funkciója - a tehetetlenség és gravitáció - ilyen óriási gondolatra, a geometria módosítására vezessen és ezáltal nyerje a tehetetlenség és gravitáció természetes