Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Abonyi István: Lánczos Kornél eredményei a relativitáselmélet területén

rűségek, amit pedig a szuperpozíció elve - egyedül - sugalmaz. Ezért a klasszikus térelméletek szokás szerint külön axiómában rögzítik a forrásra gyakorlott mozgató hatást. Ez a Newton II axiómájának megfelelő mozgástörvény. Az ARE egyik sarkalatos meglepetése - és sok nehézség forrása - az a tény, hogy az Einstein-egyenletek nemlineáris csatolt rendszert képeznek. Ilymódon megszűnik a szuperpozíció lehetősége és felcsillan a remény arra, hogy a klasszikus (lineáris) térelméletek szükségmegoldása - a független, deus ex machina jellegű mozgástörvény - helyébe egyedül a (nemlineáris) téregyenlet lépjen. Ebben benne kell foglaltatnia valahogyan a mozgástörvénynek is. S ha ez a felismerés helyesnek bizonyul, akkor az erőterek nemlineáris téregyenletekkel dolgozó elméletei egy ad hoc axiómát megtakaríthatnak, az elmélet logikailag egyszerűbb és tisztább, a fizikai világkép egységesebb lesz. Az ARE-ben 1927-ben jelent meg ez a probléma. 1927. február 24-én kelt Einstein és Grommer közleménye [13], melyben a tömegpontot a metrikus tér szingularitásának tekintik. Ekkor az egyéb forrásokból származó átlagos háttér metrikus terét a (próbatest) szingularitásétól el lehet választani (külön nyomon lehet követni). A felbontás során az Einstein-egyenletekből a háttér erőtérre lineáris egyenletek következnek (a nemlineáris egyenletrendszer kis zavar esetére linearizálható). Ekkor felismerhető, hogy a tömegpont-szingularitás a lineáris Einstein-egyenletekből meghatározott globális geometria geodetikus vonalain fog haladni. Ezzel a mozgástörvényként szolgáló geodetikus vonal princípium tovább már nem független mozgásaxióma, hiszen a nemlineáris téregyenletekből levezethető. Einstein és Grommer hangsúlyozzák: „előszörfordul elő egy térelméletben, hogy az a szingularitások mechanikai viselkedését tartalmazza". Lánczos a Zeitschrift für Physik című folyóiratba 1927. július 29-én küldte be „Az általános relativitáselmélet dinamikájához" című dolgozatát [14]. Ebben részletesebben kidolgozza az Einstein-Grommer-koncepciót. Bemutatja a különálló dinamikai alapelv azáltal válik feleslegessé, hogy a mozgó test által észlelt metrikus tér (a gravitáció) és a test mozgása egymásra kölcsönösen meghatározott hatást gyakorol. A gyorsító tér, amely a téregyenletekből származtatható,