Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)
Abonyi István: Lánczos Kornél eredményei a relativitáselmélet területén
Ennek a gondolatmenetnek szerves folytatása, hogy a már egyszer az anyagot kell annak a tényezőnek tekinteni, amely a geometriai viszonyokat kialakítja, akkor érdemes lenne a variációfeladatot - melyből az Einstein-egyenletek eredetileg a g ik variálásával leszármaztathatok - úgy fogalmazni, hogy az anyagra jellemző adatokat kelljen variálni, ami majd a geometriai paraméterek variációit indukálja. Ezt a feladatot oldotta meg Lánczos a [7.c] dolgozatban. Már Berlinben készült viszont a [16] dolgozat, mely az Einstein-egyenletekből az adjungált-egyenletek képzésével, a differenciálegyenletek elméletében szokásos eljárással származtat le olyan összeférhetőségi relációkat, amelyekben az általános megmaradási tételekre ismerhetünk. Összesen tíz ilyen nyerhető: az energiára és impulzusra összesen négy, az impulzusnyomatékra három, a tömegközéppont mozgási sebességére három. Lánczos mint beérkezett kutató: a mozgás problémája az általános relativitáselméletben A newtoni gravitációelmélet éppen úgy, ahogyan a maxwelli elektrodinamika egy-egy alapvető kölcsönhatás, a gravitációs és az elektromágneses kölcsönhatás leírását tűzte ki célul. Mindkettő persze csak első - bár nagyon a tökéletes befejezettség látszatát keltő - közelítés volt. Ma már tudjuk: a szóbanforgó erőterek gyenge, kis intenzitású esetére. Mindkét kölcsönhatás térelmélete mellé a fizikai jelenségek teljes leírása érdekében - a térelméletektől független formában posztulálni kellett a mozgástörvényt. Ennek az volt a feladata, hogy megmondja, hogyan hat az erőtér a forrására. Mert azt, hogy a forrás milyen erőteret kelt, megmondta a térelmélet. A kis térerősségek esetében lineárisnak bizonyultak a téregyenletek (és ki gondolt volna komolyan akkoriban olyan esetekre, amikor majd egy közegen áthaladó fényimpulzus átalakítja a közeget: mint például nemlineáris optikában). Lineáris térelméletekben pedig érvényesül a megoldások zavartalan szuperpozíciója. Legyen például E x , H 1 illetve E 2 , H 2 a Maxwell-egyenletek megoldása e 1 és illetve ^2 és ~v 2 töltéssűrűség és sebesség esetén, akkor abból, hogy rendre fennállnak az
